Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében

gère szolgáló sertések megvásárlása, az őrzők fizetése, akik olykor egy-egy makkos védelméért és megtartásáért kemény összecsapásokat vívnak a segítségükre bevetett puskás emberekkel, így is előfordult, hogy a város földesuraihoz küldöttség megy sertéseinek kiszabadítása céljából.

61 A legelőgazdálkodást sokszor éri elemi csapás. Főként a lerohanó, megduzzadt hegyi patakok árja veszedelmes, mert a levágott füvet elhordja, máskor a „rétet elrontván" súlyos károkat okoz. De nem kevésbé káros hatásúak azok a rosszindulatból származó károk sem, különösen a kaszálóréteken való legeltetés, makklopás, amelyet a város erélyes intézkedéseivel és büntetéssel igyekszik kiküszöbölni.

62 Munkások, kaszások a jövevény tótok közül kerülnek ki, akiket a város tömegesen fogad meg jól díjazott napszámbérben. IV. A szőlőmívelés kétségtelen, hogy nem volt annyira uralkodó ága a mezőgazdaságnak, mint napjainkban, mégis a lakosoknak „Isten után teljes reménységek szőlőcskéjikben szokott lenni" A korabeli szőlőtermelés intenzív kertes mívelésnek mondható, mintsem mezőgazdasági jelleggel beiktatott vetésforgónak, ámbár hat színtér az egész határ, de a természet örök reneszánsza és a gyöngyösi agrárszellem diadalt ül. Rohamosan nemcsak évszázadokat pótol, hanem újabb parlagokat von kapa alá, mely belenyúlik a Mátra lelógó, mind jobban ritkuló erdőnyúlványaiba és az Alföld peremébe. Az Alsó,- a Felső,- Csonka,- Kertmeiektől kiindulva, az Alsó, Felső solymosi Tokán a solymosi máira felhúzódva a solymosi Előhegytől a Hármas-hegy lábáig Muzsla-lapostól a pincés visontai, Gardon-hegyre tör: majd a Zeke-dűlőn átütve a Mátra-medencében Zsobrák, Farkasmály, Plága, Felső-nyúlmályi földekre lép, ahol hegyi lankákon folytatódik, a Szurdok- és Diós-Szurdokon: az Alföld felé a halászi és püspöki nyúl - a ma is használatos hely - és név elnevezéssel jelölt határrészek szőlőmezői.

64 A szőlőket határkövek zárolják el egymástól, gyepük övezik, melynek rendben tartására minden szőlősgazda, földesuraság, vagy bármely renden lévő kötelezve van. A hiányzó és káros szőlőgyepüket a hegybíró megcsináltatja, a réseket a szilvásokban található fákkal betömeti, vigyázókat rendel, de gazdáját bőségesen megbünteti, mivel miatta a marhák és zsiványok a gyümölcsösökben és szőlőkben sok kárt tesznek.

65 A földek között vezető csorda- és középdűlő utak gondozására ugyancsak ügyelnek, a nyomvágók a kerékvágást tartoznak eltüntetni, agyag és homok kedvéért úttesteket tilos felárkolni. Egyébként csak a kijelölt és a gazdák által megnyitott főbejáró útra torkoló mezsgyéken lehet közlekedni, a máshol menőket pásztorok megfosztják.

66 A város maga jelöli ki egy-egy terület szőlővel való betelepítését.

67 A XVIII. században egyöntetű szőlőfajták díszlettek, bár Evlia Cselebi szerint a városnak 17 féle szőlője van. A 61 Városi jk. III. 717, 536, Városi lt. CCXXII/12, Városi jk. III. 165, V. 387, 597, 659, VI. 23, 111. 62 Városi jk. IV. 504, 104, V. 563, III. 589-90, 687, V. 476. „Tokaj tájékáról való kereskedő' emberek cca 200 darabból álló marháit a város által árendált Nagyúti pusztára hajtották egyesség nélkül, ezért 6-7 darab a város által kirendelt csőszökkel hajtasson be. " 63 Városi jk. V. 374. 64 Városi lt. LIV/18 111, 73, 10. Városi jk. III. 10, 497, 636. 65 Városi jk. V. 543, IV. 89, VI. 57, V. 683, 3. stb. „A szőlőgyepükhöz behatoló marhákat lelőhetik, avagy a kárt gazdája megfizeti a gyepűt be nem csináló pedig 3 Ft-ra meg nem csinálás esetén 15 nap múlva 1, 2, 3, 4, avagy ha megfizetni nem tudja 30 pálcára, nemes 3 Ft-ra büntettetik. " (Városi jk. V. 104-5.) 66 Városi jk. III. 153, V. 243, VI. 107. 67 Városi jk. IV. 135.