Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében

Határvillongások főként a solymosi, de a benei, sári lakosokkal dúltak jogtalan erdő és havasi legelőgazdálkodásért, melybe Telekessy István egri püspök tilalma is beleszól.

29 Határsértések a bizonytalan, elmosódott határzár miatt állandóak, a tilosban kapottakat mindkét fél kölcsönösen megbitangolta, esetleg záloggá vette. Kivévén ismerős jóakaróinkat, akiket a határőrök békével elbocsájtottak.

30 A vidéki emberek ezért szinte aggódó félelemmel igyekeztek gondolom határterületet megtartani, mert kihágásuknak legtöbb esetben bizonytalanság volt az okozója, míg a gyöngyösieknek a szomszédos helyiségekkel folytatott határvillongásai „harc a földbirtokért" volt. IV. Földhódításért való küzdelemben a város érdemeinek elismeréséül visszakapja praediumainak jelentős részét. A Neoaquistica Comissio megerősíti Róbert Károlytól adományozott II. Mátyás és III. Ferdinánd által megújított III. Károly által ismételten megerősített szabadságjogokat, Bene és Encspuszta birtoklása ügyében. A város Encs és Bene pusztákról Neoaquistica alkalmával, melykor a királyi fő az 1715. évi 16. fejezet értelméhez képest a puszták birtoklása elleneztetett, de Gyöngyös város régi birtokához képest és az ország mellett tett érdemeit tekintve a török iga alatt nyögve másfél évszázadot túlhaladó időben a királyhoz mindenkor hívséggel viseltetett, annak minden adóját megadta, és a törököket még más helyiségek lakosaira nézve megengesztelni tudta Heves vármegyéért 1685. évben Mercy királyi generálisnak 60 000 Ft-okat az ország segítségére lefizetett, ez évben pedig a Neoaquisticával az Arariumnak ismét 2000 Ft-okat, így tetteiért a városnak az örökbirtoklás megengedtetett, és a fizetés 1729. évben a királyi pecsétes levélben és a királyi kincstár elnökének pecsétjével és aláírásával megerősíttetett.

31 A királyi confirmationalis levelek kiváltása a praediumoknak királyi Fiscustól való újravásárlása közbenjáró képviselő követe megajándékozása sok pénzt igényel, ezért mint az emtribuens (?) népre, mind a nemességre adópénzt vetnek ki.

32 Az elszaporodott újgazdák pedig, akik az örökföldek kiváltásában semmit sem fizettek, jövedelmét ne élveznék és rájuk „juxta Extractum" 430,70 Ft-ot róttak ki.

33 Ez a második föld honfoglalás nagy pénzáldozatba került a városnak, a kölcsönvett összegeket és kamatját évtizedeken át fizetik, de általa megerősödve került ki a visszahódításért vívott küzdelemben. V. A határvillongásokban harcokat vezető perelő, a királyi fiscustól újravásárló, földért küzdő város a telekfoglalás békés, verejtékes munkájában látta igazi gazdaságpolitikai misszióját, amikor megszívhatta a meghódított parlag gazdagon megcsorduló emlőit. A városba szökött jobbágyság, menekült nemesség művelés alá veszi a környező gazos, bozótos gyepüket és fellendítette a szőlőművelést, szántóföldi termelést.

34 A földéhség megnyilvánulására az 1700-as évek elején a lakosság nekilátott Halász, Hort, Györk, Adács és Visznek községek birtokbavételének azon a címen, hogy a hódoltság meg a német invasió ideje alatt a falvak helyett is a város adózott.

35 Földtörések a tanács engedelmével a Mátra felé Farkasmály, Bene, Bábakő vonalán; az Alföld irányában Adács, Atkár, Encs, Nagyréde 29 Városi jk. III. 116. 30 Városi lt. LI V/l 8 14. 31 Accorda et Transactio c. levél. Városi It. A-2 3í Városi jk. V. 657, III. 723. 33 Városi jk. VI. 49. 34 DEZSERI BACHÓ László: Gyöngyös város a török hódultság idejében. 65. 35 FORGÁCS Ferenc id. m. 44.