Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében
határában folynak „testimoniális levél" birtokában megkötve a rajta űzhető termelési üzemágat is. 36 Irtványföldeket elsősorban „hív városi szolgálatért" a város jótevői, a közigazgatás elöljárói, bíró, nótárius igényelhet, de nincs elzárkózás más vidéki emberek kérése elől sem. 37 Nemcsak az elparlagiasodott, galagonyás részeket, hanem új földeket is törnek fel, melynél a beállítási költségek szabják meg a dézsmamentes idő tartamát. A nehezebben irtható köves, töviskes szántóföldeket fokozatok szerint 17, 12, 10, 5, 4 vetőre engedték szabadon, a könnyebben meghódíthatót 5, 4 vetőre szabadon, utána dézsmával bírhatták. 38 A földesúr majorsági térhódításaiért a kisajátított kertes gazdáknak becslés szerinti árat fizet. Földszerző város lábkivetése gazdagon növelte határát, a telekfoglalásból eredő haszon, váltságdíj fokozta jövedelmét. VI. A földért folytatott harc utolsó periódusában a jogaikhoz törvényesen ragaszkodó város birtokperekben indult meg, melyek méreteiben felölelték Heves és Külső Szolnok Vármegyéket is. A „hatalmaskodási" védekező joghadjáratok a benei, bábaharaszti praediumért már 1687-ben kezdődött, a Báthory családdal, 1709-ben az Almásy, 1749-ben a Pogány famíliával. Encs pusztáért Csöke Lukács ellen a királyi táblán folytak gróf Grassalkovich Antal és Podmaniczky védő képviseletében. 39 A támadó perek során 1735-ben gróf Erdődy Gábor egri püspök indít pert a benei határok iránt, melyhez csatolja a Csobánka vár mikénti állását és a solymosi Tagadom telek szemléltetését. A szűnni nem akaró praedium perek a várost állandóan a királyi táblára „citálják" az ajándékok tömkelegét húzva a privilégiumában amúgy is birtokló várostól. 40 A város belső életében is emészt ám a torzsalkodás „az elhúzott kapanyélnyit a szomszéd sem engedi". 41 A kancelláriai hivatalnak nincsen jogutódja, folytonos zavarok vannak a földtulajdonoknál is, csak 1725-ben találkozunk végrendelettel az ingatlanokról. VII. A lakosság gyér számához viszonyítva az Alföldön óriási birtokok hevernek műveletlenül, vagy kis munkaerővel rendelkeznek. Kevés az igásállat, rosszak a közlekedési eszközök, magas a szökések száma. A környék falvainak jobbágyai is szívesen menekülnek Gyöngyösre, nemcsak a jobb megélhetési vágy, hanem mezőgazdasági kultúrszomjuk kielégítése céljából is. Mialatt kialakítóivá válnak annak a sokrétű személyi, gazdasági társadalomnak, amelynek alsó lépcsője helyezkedik el a „misera leps contribuens", a „series szolgáinak" tömege 42 : pórok, szolgák, szolgálók, cselédek, kocsisok, béresek, napszámosok, zsellérek, vincellérek, pásztorok, kapások, zöldmunkások, jövevény idegenek felső tagozatában ott látjuk a kiváltságos irányító tiszti fórum csoportját. Földesurak, nemesek a gazdasági személyzettel, tiszttartók, városgazda, tizedesek. Ezt a gazdasági társadalmat szigorú szolgálati rendszabályokhoz kötik. A szolgai rend megfogadásának végső formizmusa újév napjára esett, aki Szent Márk napig el nem szegődve a bírák és esküdtek, hadnagyok, tizedesek, polgárok segítségével vasra verjék és kalodáztassanak, nem különben rajok egy tallért vessenek. A szolgálat idejének letelte előtt két héttel ki kell nyilvánítani a megmaradási szándékot, illetve az elbocsájtási akaratot, amikor a gazdától vagy helyiségtől „bizományba tévő levelet" vinni tartoznak. 43 A szökések megaka36 Városi lt. XLIII/6; Városi jk. III. 852, IV. 414, V. 140, 699, VI. 115. 37 Városi jk. V. 64, 574, IV. 118. 38 Városi jk. IV. 137, III. 852, V. 574, 607. stb. 39 Városi jk. VI. 93. IV. 144, V. 673. 40 Városi lt. LIV/34 41 Városi jk. IV. 137. 42 Városi jk. IV. 384. 43 Városi jk. IV. 142, V. 488-89.
