Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében

amely a 40-50-es évek jegyzetelési szokásait követi, s eltér a Mátrai Tanulmányokban szokásostól. Ezért nem jelenik meg a tanulmány végén irodalomjegyzék sem. Reméljük, hogy a Gyöngyös gazdaságtörténetével foglalkozó kutatók hasznos ismereteket, s értékes forrásanyagot találnak majd e tanulmányban. I. Gazdaságpolitika a történelemben Hazánkban a gazdaságpolitika hosszú időn keresztül mostoha gyermeke volt a történettudománynak. Még az oknyomozó történetírás sem használta fel a történeti segédtudományok mellett a homály fedte kérdéseknek megvilágításához. Történelmi szerepéért csak a közelmúltban jelentkezett, mivel múltunk helyzetképei, fordulatai, fény- és árnyoldalai szerves bekapcsolódásával reflektálódhatnak, mert érzékenyen mutat minden behatást. Gazdaságpolitika a mezőgazdaságban tevékeny kort állítja a kutatás középpontjába. Nem a természet kincsesházának kibontója, hanem az emberi lélek produktumának feltáró búvára. Tárgya az egész emberiség, egyes népek, nemzetek, városok, emberek gazdasági tevékenysége.

1 Egy ország, város adott helyzetétől kiindulva keresi a kikristályosodott rendszereket előnyeivel és hátrányaival összegezve. A tárgyalt korviszonyokkal igen szoros kapcsolatban van. Tiszta gazdaságpolitika azonban akkor lenne lehetséges, ha a gazdasági élet az élet más megnyilvánulásaitól független folyamat volna.

2 A XVIII. század eleje az iparosodás, a nagytőkés osztályok alakulásának korszaka volt. Ezáltal a gazdaságpolitikai problémák világalakító tényezők, a tisztán gazdaságtörténeti kérdések a politikai történelem szempontjából is mélyreható fontosságúvá lesznek. A világháború utáni években nagy szakadás következett be gazdaságtörténet és gazdasági teória között. Max Weber és Werner Sombart azt hangoztatják, hogy a történet előbbre való, mint a teória, mert történeti tényekből táplálkozik és azokból vonja le következtetéseit. Míg Weber és Sombart teoretikus megállapításaikat történelmileg alapozzák meg, addig Othmar Spann nem históriai, hanem filozófiai elvből indul ki. Spann véleménye ellen mind a teoretikus nemzetgazdaságtan művelői, mind a gazdaságtörténészek tiltakoztak. Teória és történet között nem lehet hasadás. Természetes, hogy a teória, mivel az intézmények, a primer jelenségek mibenlétét kutatja, előbbre való, mint az ezek változásával foglalkozó történet. Az individuális tények megállapítása azonban nem állíthat fel általános tételeket. Az általános törvény a történelmi fejlődés folyamánya, az-az, a történeti szempontok egységesítésében, egyéniség felettiségben rejlik a gazdasági törvények lehetőségének gondolata. Waldemar Mitscherlich „fokozat-elmélet"-ében a különböző gazdasági jelenségek, formák nem fejlődének egymásból, hanem „külön gyökerük" van, önmagukból keletkeznek, s a történelem összefüggései is értelemnélküliek.

3 E felfogás érvényesülésében a história elveszítené jelentőségét, holott logikus egész az ok és okozati események folyamatos láncolata., a „múlt idők hírnöke, az igazság fáklyája és az élet mestere" (Cicero). A gazdaságpolitika nem állhat tehát teljesen a szellemi tényezők befolyása alatt, mert gyakorlat is szükséges. A szellemtörténet hatása a gazdaságtörténetre úgyszólván csak Németországban nyilvánult meg. Nem foglalkoznak a gazdasági jelenségek történeti kialakulásával, csupán a törvényszerűségek vizsgálatával. A mi feladatunk az orosz, a né1 KOVÁCS József: Társadalmi alapismeretek és gazdaságtörténelem 15. : EMBER Győző: A magyar királyi helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában, 88. 3 LÉDERER Emma: A legújabb gazdaságtörténeti irodalom problémái. Századok LXVII. Évf. 1933. 14-37.