Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
elé, 61 és az értesítők tanúsága szerint alighanem az összes itt lakó valóban a napi vonattal történő bejárást választotta. 62 Az iskolai piacon történő (a Jászárokszállástól földrajzilag Gyöngyösnél semmivel sem távolabb fekvő) Jászberény felé gravitálás valószínűleg szintén létezhetett, 63 csak ott a minél teljesebb vonzerőt a közigazgatási határok támogatása mellett a közlekedés elemei hátráltatták, mivel a vasúti összeköttetés teljesen hiányzott, 64 így a napi bejárás formája ebben az irányban nem volt kivihető. A nem Heves megyei tanulók (62 fő) összesen 61 családból kerültek ki, azaz egy testvérpárt is találunk. Ezen családok fő eltartói közül a legnagyobb foglalkozási csoportot az állami tisztviselők köre adta (14 fő), akik közül 7-en kifejezetten a közigazgatásban (ebből 6-an községi alkalmazottak) végezték munkájukat, míg 3-an a fegyveres testületeknél nyertek alkalmazást. A 6 értelmiségiből 5-ről derült ki, hogy hivatásukon belül valamilyen mértékben kiemelt szerepet játszottak (1. igazgató, főtanácsos, helyettes főorvos, professzor). Az 5 magántisztviselővel együtt a középrétegek száma így 25 fő, akik közül 3 főt bizton kiemelhetünk, mint vagyoni és tekintélyi tőkével kiemelkedően rendelkezőt: egy egyetemi tanárt, 65 egy bankigazgatót és egy nyugdíjas táblabírót, egyben aktív ügyvédet, 66 kifejezetten marginális helyzetben volt azonban egy köztisztviselő, akinek háború utáni B-listázott állapotát az anyakönyv nem felejtette el feljegyezni. A következő két nagyobb csoport a kisiparosoké (11 fő), míg kereskedőt 7-et említhetünk. 67 A földművelésből élő gazdálkodók mindegyike önálló földbirtokkal rendelkezett, de csupán kisbirtokosok voltak. Az utóbb tárgyalt, képzettségi cenzus elérését nem igénylő állást betöltő eltartók szinte mindnyájan önállók voltak, csak három alkalmazott, ill. altiszt volt megtalálható köztük. Érdekes különbözőséget vehettünk észre, ha a legnagyobb diákkolóniát, a jászárokszállásit külön vizsgáljuk: itt az iparosok, kereskedők és gazdálkodók meghatározó és nagyjából egyenrangú megjelenése 61 Volt gépkocsi-közlekedésre alkalmas út is innen Gyöngyös irányába (MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1941. 197.), de ezt a vonalat illúzió lenne a kor motorizáltsági színvonalán bejárási lehetőségnek vélni, ugyanakkor ezen az útvonalon hagyományos közlekedési eszközök már évszázados múltra viszszatekintően jártak, hiszen az akkori Árokszállás 1396-os határjárása ezt megemlíti (DRASKÓCZY István 1984. 107.), majd ez később is fennmaradt (REGŐS Szilveszter é. n. 30.), úgyhogy esetünkben inkább a Gyöngyös és Jászárokszállás közötti kapcsolat hagyományában van jelentősége, mely hagyományt többek között erősített a XVIII. század óta létező szervezett posta-összeköttetés (SUGÁR István 1984. 230-232.). 62 Pl. CSENGŐ Nándor 1941. 53. - A máshonnan, de nem a vármegyéből érkezett tanulók valószínűleg mindahányan a kosztos diákok sorsában osztoztak. Csak példaként arra, hogy mennyire lehetetlen volt nagyobb távolságok mindennapos leküzdése, vegyük Eger és Budapest példáját: ahhoz, hogy egy elképzelt diák vonattal eljusson iskolakezdésre a fővárosba, 0 45 -kor kellett a járműre szállnia (N. N. (Menetrend) 1938. 4.). 63 KARÁDY Viktor 1997/d. 135. közel a jászberényi állami gimnázium diákságának 2 / 5-ére mutatja ki a nem helyben lakást 1911 és 1945 között. Pontosítani ezen az értesítők alapján is csak annyit tudunk, hogy az összes JászNagykun-Szolnok vármegyében, de nem az iskola székhelyén élő tanulót vesszük számba. Ez a korszakunkban két szélső értéket figyelembe véve 25 (IVÁNFI János 1942. 50.) és 36 (LESSI Viktor 1944. 37.) fő közé adódik, vagyis nagyon valószínűsíthető, hogy Jászárokszállás számára Gyöngyös volt a primer gimnáziumi képzési központ. 64 GYALAY Mihály 1997. 480-481. 65 Az egyetemi tanárok kiemelkedő életviszonyaira 1. GYÁNI Gábor 1997. 1291. 66 Ezzel táblabíránk a II. fizetési osztályba tartozott, amely 1929-ben több mint 21 000 P évi fizetéssel járt évente (MÁLNÁSI Ödön 1929. 80.). Az ebből számított nyugdíj cca. évi 5000 és 15 000 P közé eshetett a szolgálati időtől függően (JÁMBOR György 1936. 286. melléklete), amelyhez még lakáspénz, valamint a magánpraxisból nyert kereset is járult. 67 Egy esetben a kereskedők és kisiparosok között átfedés van egy szabó és textilkereskedő miatt.
