Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
reslet tárgyalásának elkövetkező folyamában azonban ezt az adattípust igen tágas kategóriákba rendeztem, azért, hogy a foglalkozáscsoportok formális, nyelvi megfogalmazása ne vagy inkább csak minél kevésbé befolyásolja a változatos színekben pompázó társadalmi struktúrára való rálátásunkat. Ilyenformán beszélünk majd középrétegekről, akiknek csoportját felfelé nem is igazán zárnánk le. Ide tartozóként tárgyaljuk az értelmiséget, melyen nem egyszerűen és nem szükségszerűen diplomást értünk, hanem olyan szellemi foglalkozásút, akinek képéhez egyben a szellemi függetlenség is kötődik (pl. tanító), itt szólunk a mindkét szférához tartozó (magán- és köz-) tisztviselőkről vagy a nagypolgárságról és a földbirtokosokról is. Egy másik csoport az önállók köre, akiknek szinte egyetlen közös jegye, hogy afféle vállalkozókként keresik kenyerüket, és legszokványosabb megjelenési formájuk az iparosság vagy a kereskedő szakma, ám fontos, hogy a középrétegektől nem feltétlenül módosságukban különböznek. Tőlük általában elkülönítve tárgyaljuk a mezőgazdaság névkönyvekben változatos nevekkel illetett kistulajdonosainak jellemzőit. Végül az alkalmazotti rétegről szólnunk, kik közé az altisztektől kezdve, a munkásokon keresztül, a napszámosokig mindenkit besoroltunk. III. 1. A nem Heves megyéből rekrutált tanulók Az ismert eseteknek összesen 6,4%-ában beszélhetünk nem Heves megyei tanulókról, azaz a tárgyalt intézmény vonzereje országos méretekben igen szerény volt, különösen ha megfigyeljük, hogy az itt tanulás ténye mögött fellelhető a gimnázium vonzásának szerepe mellett/helyett a város vonzóereje is. A tárgyalandó családokból (6 költözés 55 során) 5 a Gyöngyösi járásba helyezte lakóhelyét, ill. 7 tanuló születési helye Heves megyében volt (ebből 4 Gyöngyösön). 56 Ugyancsak a távolabbi területekre gyakorolt erőhatás gyengeségét mutatja, ha ezen kicsiny hányad belső összetételét vizsgáljuk: 6 Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei mellett (mindnyájan más-más településről érkeztek) 4 budapestit és 4 nógrádit találunk (utóbbiak közül is ketten a később Heves megyéhez tartozó Zagyvaszántó 57 lakosai voltak), míg minden máshonnan érkezett megjelenése teljesen esetleges, hiszen ez esetben egy megyéből csak egy vagy két fő érkezett. Kivétel csak egy akad, mégpedig Jász-NagykunSzolnok vármegye (34 fő), azon belül is Jászárokszállás (33 fő), amelynek különös szerepét egyszerre határozta meg a környező falvakhoz képest mért nagy lakosságszáma (több mint 14 000 fő 1941-ben) 58 és közlekedés-földrajzi helyzete, ugyanis innen pl. 1936-ban Gyöngyösre négy vonatpárral lehetett eljutni a közeli Vámosgyörkön át a Jászapáti felé futó vonalon, 59 melyek közül az egyik éppen iskolakezdésre (7 ^) érkezett meg 60 szinte a gimnázium 53 Ebből három eset jut a revízió érintette területre és kettő Jászárokszállásra. í6 Egyébként furcsa, hogy ennek az iskolázás helyszínében mobilis rétegnek az (itt mérhető, településen átívelő) földrajzi mobilitási hajlandósága tökéletesen egybevág az egész sokaságéval ('/, résznél valamivel több). 57 MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1941. 352.; KOVÁCS Béla 1991. 254. 58 MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1941. 197. 59 KRISTON Pál 1992. 36-37. - Itt kell pontosítanunk MOLNÁR József 1995/b. 28. azon állítását, ami szerint a Jászapáti felé vezető sínpár 1909-es rákapcsolása a Miskolc-Budapest vonalra teljesen kikapcsolta volna a Jászságot Gyöngyös vonzáskörzetéből, hiszen, mint látjuk, a gyöngyösi gimnázium jászsági vonzóerejét éppen ez a lépés teremtette meg. 60 N. N. (Vasúti menetrend,...) 1934. 4.
