Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Fülöp Lajos: Berze Nagy János népmesekutató munkássága. (A „Heves Kalevalá"-tól a „Baranyai Kalevalá"-ig)
A kiadvány Archívum fejezete közli Berze Nagy Jánosnak A mesetípusok irodalmának kritikai ismertetése (1921) című tanulmányát, mely ugyancsak a hagyatékban maradt fenn. A dolgozatból arra következtethetünk, hogy Berze Nagy - meserendszerezési munkája közben - mintegy elméleti alapvetésként foglalta össze a mesetipológia történetét (főként Aarne törekvéseit és típuskatalógusának előzményeit). Ezt a tanulmányt a Kisfaludy Társaság pályázatára küldte be, és elnyerte a Sebestyén-alapítvány 1000 korona jutalmát. Az Archívumban jelent meg Berze Nagynak Az Alkestis-tragédia és egy magyar népmese című dolgozata is, amelyet hozzászólásként írt Walter Ruben munkájához (ez utóbit 1. FFC. 1.33. Helsinki, 1944). A tanulmányból kitűnik, hogy szerzőjét még 1944-ben is foglalkoztatták a tipologizálás problémái. Ugyancsak az Archívum közli - még a Levélhagyaték kiadása előtt - Katona Lajos leveleit Berze Nagy Jánoshoz, Berze Nagy leveleit a Meseszótárvól (a Mutatvány a készülő „MagyarMeseszótár"-ból című dokumentummal), valamint E. Róna-Sklarek leveleit Berze Nagy Jánoshoz. Az Archívum anyagának magyarázatát Dömötör Sándor készítette el (i.m. 295-310). Nem szóltunk több olyan kisebb Berze Nagy-tanulmányról, amelyek szintén a szóban forgó időszakban keletkeztek (például Kriza Vadrózsáinak, a Nagyszalontai gyűjtésnek vagy Arany László eredeti népmeséinek a kiadásához készített jegyzetek), ezek felsorolása ugyanis megtalálható a Nap és tükör (Néprajzi és népnyelvi tanulmányok, gyűjtések) című kötetben (Pécs 1982). Összegzésünket folytassuk inkább azzal, hogy az 1924-es év-a Baranya megyébe, Pécsre történő átköltözéssel - végre az állandóságot, a megnyugvást hozta Berze Nagy János eddigi hányatott életében. Mivel működési helyei közül itt tartózkodott a leghuzamosabb ideig, ezért legjelentősebb pedagógiai és folklorisztikai tevékenységét is itt fejthette ki. Nem véletlen, hogy ezekben az években teljesedik ki tanfelügyelői munkássága, ekkor szervezi meg a népdaléneklési mozgalmat, számos néprajzi tanulmánya mellett itt készül a magyar népmese első monográfiája, itt fogalmazódik meg az Égigérő fa koncepciója, Pécsett fejezi be életének főművét, a Magyar népmesetípusokat, és itt érik be régi, dédelgetett tervének, a társadalmi néprajzi gyűjtésnek az eredményeképpen - a Baranyai Kalevala. Ez az utóbbi alkotás - mint már tudjuk, a Baranyai magyar néphagyományok címet viseli. (Gyűjtötte, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Berze Nagy János dr. Kiadja Baranya vármegye közönsége. Pécs, 1940. I— III. kötet.) A kiadványt Berze Nagy János részletesen magyarázza a mű elé írt 22 lapnyi bevezetőjében és az egyes fejezetek jegyzeteiben. Ugyancsak beható ismertetését adja Dömötör Sándor A „Baranyai Kalevala "jubileumára című tanulmányában (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1965. Pécs, 1966. 153-65. Különnyomatban is). így mi - ebben a vázlatban - csupán a lényegesebb és az újabb tények leírására szorítkozunk. Baranya megye szellemi néprajzi emlékeinek az összegyűjtésére és kiadására Fischer Béla alispán tett javaslatot az 1933. szeptember 5-én tartott megyegyűlésen. Ennek eredményeként a 17.290/1933. sz. rendelkezéssel - bízták meg Berze Nagy János vezető tanfelügyelőt a gyűjtés szervezésével, vezetésével és az anyag tudományos szerkesztésével. Berze Nagy a gyűjtést 1933 őszén indította el, elsősorban a megye tanítóságának a bevonásával. (Műve előszavában 50 gyűjtőt említ, ebből 45 a tanító, 4 lelkész, 1 pedig jegyző.) Nyomtatott útmutatójának a címe: Tájékoztató Baranya vármegye magyar népe szájhagyományainak és szokásainak gyűjtéséhez. (Dr. Sebestyén Gyula, dr. Bán Aladár, Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos enemű munkálatai alapján összeállította Berze Nagy János dr. Kiadta Baranya vármegye közönsége. Pécs, 1933.) A Tájékoztató a gyűjtés
