Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Fülöp Lajos: Berze Nagy János népmesekutató munkássága. (A „Heves Kalevalá"-tól a „Baranyai Kalevalá"-ig)

amely - szakkörökben mindenképpen - világszerte ismertté és megbecsültté tette alkotójának a nevét. A kiadványhoz - melyet szerzője, Katona Lajos, a legnagyobb magyar folklorista emlékének ajánlott - a szerkesztő, Banó István írt alapos ismertetést (i.m. 7-25). Banó tanulmánya - a nemzetközi tudományos szempontokra való tekintettel - orosz, angol, francia, német és finn nyelvű fordításban is megjelent. Berze Nagy több levelében, nyilatkozatában is utalt arra, hogy „Katona Lajos még ifjú korában hagyta rá a magyar mesetípusok elkészítésének örökségét" (vö. Banó: i. m. I, 10). Banó szerint a szerző a mesetípusok kidolgozását talán még korábban megkezdte, mint a meseszótár munkálatait. Az első nyom, amely valóban erről tanúskodik, Katona Lajosnak egy 1908. december 29-én keltezett levele (1. Levélhagyaték, 11/36). Más kérdés, hogy Berze Nagy csak a meseszótár befejezése és a tipológia addig elért nemzetközi eredményeinek (főként Aarne törekvéseinek) a tanulmányozása után gondolhatott a behatóbb munkálkodásra (Levélhagyaték, 1/28). Az elmélyültebb tevékenységnek azonban az I. világháború megpróbáltatásokkal teli, kilátástalan évei nem kedveztek. Újabb lendületet a tipológia készítéséhez a szekszárdi áthelyezés jelentett. Innen írja Sebestyén Gyulának: „A típusok egyre haladnak előre, s a magyar néprajz világa egyszer csak arra ébred, hogy készen van a magyar mesekincs egyetlen fundamentuma." (Levélhagyaték, 1/59.) Szekszárd után Pécs következik Berze Nagy János pályáján, s az elkövetkezendő tíz esztendő (tehát még a baranyai gyűjtés megkezdése előtti időszak) valóban a mű befejezését hozza. Nagyjából 1934-et tekinthetjük a befejező dátumnak, bár a kéziratot - egészen 1944-ig - folyamatosan csiszolja, kiegészíti. 5. kép. Kodály Zoltán levele Berze Nagy Jánoshoz.