Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Fülöp Lajos: Berze Nagy János népmesekutató munkássága. (A „Heves Kalevalá"-tól a „Baranyai Kalevalá"-ig)

dett a meseszótár előkerülésében, megjelenésében (1. Szász Károlyhoz írott levelét. Levélhagyaték, 1/65). A szerző fia, ifjabb dr. Berze Nagy János fáradhatatlanul munkálkodott eddig is a felkutatásán; sajnos eredménytelenül. (Mindössze a Mutatvány került elő a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárából.) 4. kép. Dömötör Sándor népmesét gyűjt. A mű jelentőségéről Dömötör Sándor a Régi magyar népmesék Archívum-magyarázatában ezeket írta: „Berze Nagy Jánost Katona Lajos buzdította a magyar népmesék tudományos elemzésére, ő ismertette meg meseelemző módszerével és típuskatalógusa tervével. Berze Nagy e munkával való ismerkedése közben jött rá arra, hogy a népmesék motívumainak ismerete éppen olyan fontos, mint típusainak ismerete, ha a mesemondás társadalmi szerepének rendszerét akarjuk feltárni" (i. m. 308). A kézirat elkallódása pótolhatatlan vesztesége nemcsak a magyar tudománynak, hanem a nemzetközi mesekutatásnak is, hiszen Stith Thompson motívumjegyzékének (Motif-Index) első kötete is csak 20 évvel később, 1932-ben jelent meg. Néhány Berze Nagy Jánoshoz írott levél azt mutatja, hogy a levelező partnerek a meseszótárt s a mesetípusokat egy- és ugyanazon műnek gondolták. A tárgy hasonlósága miatt ez érthető is. A Magyar meseszótár hányatott sorsáról, elkallódásáról az előzőekben már szóltunk. Kísérjük most figyelemmel a Magyar népmesetípusok III. (Szerk.: Banó István. Pécs, 1957) útját keletkezésétől megjelenéséig. Ez a mű Berze Nagy János legterjedelmesebb és egyben legjelentősebb munkája, amelynek elkészítésén több mint három évtizeden át dolgozott, s