Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Fülöp Lajos: Berze Nagy János népmesekutató munkássága. (A „Heves Kalevalá"-tól a „Baranyai Kalevalá"-ig)

nyelvjárás című monográfiával együtt) ez az alkotás is megérdemli a Hevesi Kalevala elnevezést, hiszen erről a szűkebb etnikai területről azóta sem jelent meg terjedelmesebb és igényesebb néphagyománytár. Berze Nagy János a Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből (1907), valamint a Baranyai magyar néphagyományok (1940) megjelenése közötti időben három főművének, a Magyar meseszótárnak, a Magyar népmesetípusoknak és az Égigérőfának a kidolgozásán munkálkodott. Ez a három mű szorosan összefügg egymással. Banó István véleménye szerint (Magyar népmesetípusok 1,10) Berze Nagy a meseszótár és a mesetípusok készítését egyidőben kezdhette meg, a szótár befejezéséig párhuzamosan végezte mindkét munkát, majd utána még legalább 20 esztendeig dolgozott a mesetípusokon. Az Égigérő fa pedig a már elkészült Magyar népmesetípusok eredményeire épül. Visszatérve a meseszótárhoz: a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján úgy látjuk, hogy eltervezését 1907-re, a kolozsvári tartózkodás idejére kell tennünk. Ekkor írott önéletrajzában (1. Levélhagyaték, 1/9) ugyanis már utal egy elkészítendő Magyar meseszótárra, amelynek befejezése „csak majd évek múlva várható". Professzora, Katona Lajos melegen érdeklődik elképzeléséről, mutatványt is kér tőle (i.m. 11/36), s ennek a megismerése után kedvezően vélekedik róla (uo. 11/37). 1908 tehát az előkészület, illetve a Nagyenyedre való átköltözés éve, és csak 1909 elején lát hozzá teljes intenzitással a munkához. Ugyanekkor küld mutatványt a készülő műből Vargha Gyulának, a Kisfaludy Társaság titkárának is (uo. 1/11). Ebből közlünk az alábbiakban egyetlen szócikket: „Állatkirályok. 1. a) Rókakirály, b) Medvekirály, c) Farkaskirály M.N.Gy. (Horger) X. 53. 1. (Pürkerecz, 1904); 2. Sorskirály, amely arra van kárhoztatva, hogy ő és családja addig meg ne halhasson, amíg egy nagy élőfát tövestül ki nem rugdos a földből. M.N.Gy. (Arany-Gyulai) I. 363. 1. (Háromszék m. 1872); 3. a) Aranyszakállú ember, ki az arany állatok királya, b) Vadgalambok királya, c) Vadkacsák királya. M.N.Gy. (Arany-Gyulai) I. 412-418. 1. (Nagykőrös, 1872.); Kaczor király, minden állat királya (tréfás mesében). M.N.Gy. (Arany-Gyulai) I. 433. 1. (Kolozsvár, 1872.); 5. a) Varjúkirály, b) Saskirály, c) Hollókirály. M.N.Gy. (Berze Nagy IX. 276-278. 1." A már elkészült munkát 1912. november 17-én küldi el a szerző a Kisfaludy Társaságnak. Kísérő iratában így jellemzi vállalkozását: „...művem a népmese nemzetközi tudományos tárgyalásában egyedül áll, mivel egy nép mesehagyománya sem ment még át azon az elemzésen, mely munkámban végső eredményül a mesemotívumok rendszeres feldolgozását s az egynemű elemeknek egy csoportban lehető áttekintését s összehasonlítását nyújtja..." Majd így folytatja: „Munkámon teljes négy évig dolgoztam, küszködve és nyomorogva könyvtáraink elégtelen eszközeivel s a magam parányi anyagi erejével. Hogy íme végére jutottam, azt csak az a szeretet tette lehetővé, mellyel tárgyamhoz vonzódom, s az a tudat, hogy ezáltal nemzetünknek a külföldi becsülés kincséből ha többet nem - egy porszemnyit megszereztem" (uo. 1/22.). A Kisfaludy Társaság 1912-ben jóvá is hagyta a mű kiadását, 1913-ban már az AthenaeumnáX van a kézirat, a szedést meg is kezdik, ám hamarosan felfüggesztik. 1914-ben a Társaság lerövidítteti Berze Naggyal a terjedelmet (uo. 1/29, 30, 31). Közben azonban más M. N. Gy-kötetek kiadása is szóba került (Ipolyi-kötet, Sárospataki gyűjtés, Kálmány Alföldi gyűjtése stb.). Ezek a tervek tovább bonyolították a helyzetet. 1915-ben újabb nyomdai kifogások merültek fel, és bár 1916-ban folytatódott a szedés, hamarosan ismét elakadt. Végül még ugyanebben az évben - a nyomdarészleg költöztetésekor - a kézirat eltűnt, illetve megsemmisült (vö. Dömötör: Hevestől Baranyáig, 106). 1917-ben az illetékesek már tudtak a szomorú tényről, de úgy látszik, elhallgatták. Berze Nagy még évek múlva is reményke-