Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Fülöp Lajos: Berze Nagy János népmesekutató munkássága. (A „Heves Kalevalá"-tól a „Baranyai Kalevalá"-ig)

Debrecenben működik, 1917. január végétől november 26-ig újra Csíkszeredán találjuk, 1917. november 27-től 1919 októberéig pancsovai (Torontál megyei), 1919 októberétől 1924 augusztusáig Tolna megyei (szekszárdi), végül 1924. augusztus 6-tól 1939. október 31-ig Baranya megyei és Pécs városi vezető tanfelügyelő. 1. kép. Berze Nagy János (1879-1946). Pályakezdésére visszatekintve megállapíthatjuk: elsősorban Besenyőtelek, az itteni gazdag néphagyományok, a család, különösen Lőrinc bátyjának hatása serkentették a népköltészeti alkotások megismerésére, megbecsülésére és megmentésére. Már gyöngyösi gimnáziumi tanuló korában megkezdte gyűjtésüket (itt jegyezte le A hamis mesterlegény, a Háj, háj, majd elmasírozunk már, A légy meg bolha című népmeséket és a Lendorvári Dorka című népballadát). Munkáját később egész Heves, Borsod és Szolnok megyében is folytatta, de valamennyi állomáshelye egyben népköltészeti gyűjtő és feldolgozó tevékenységének a színhelye is volt.

1 A kiváló folklorista életében tehát meghatározó tényező az indulás, a Heves megyei környezet, majd a beérkezés, Baranya megye és Pécs. Ez a pályaív Heves és Baranya között feszül, egyben pedig a Hevesi Kalevalától a Baranyai Kalevaláig jelzi az utat. 1 Jellemző, hogy pancsovai állomáshelyén, 1919-ben, amikor a szerb-horvát-szlovén hatóságok, mint a volt Monarchia egyik ottani vezető tisztviselőjét letartóztatták, még a börtönben, rabtársaitól is gyűjtött meséket.