Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Fülöp Lajos: Berze Nagy János népmesekutató munkássága. (A „Heves Kalevalá"-tól a „Baranyai Kalevalá"-ig)

MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS 2003 p.173-192 Berze Nagy János népmesekutató munkássága (A „Hevesi Kalevalá"-tól a „Baranyai Kalevalá"-ig) Fülöp Lajos ABSTRACT: The folk-tale research activity of János Berze Nagy, ethnographer (From the Kalevala of Heves County to the Kalevala of Baranya County). This paper aims to present the ups and downs of Berze Nagy's life and analyse his ethnographical activity, with special emphasis on the first phase of his career represented by the works The Dialect of Heves County (1905) and Folk-Tales from Heves and JászNagykun-Szolnok Counties (1907). (These works are often referred to as "The Kalevala of Heves County"). The other purpose of the paper is to draw the reader's attention to the most significant work of the last period of his ethnographical activity, The Hungarian Folk-Traditions of Baranya County (1940), i.e. "The Kalevala of Baranya County". Besides some other important works mention must be made of The Typology of Hungarian Folk-Tales (a two-volume book written between 1908 and 1934, published posthumously in 1957). He was still alive when he was nicknamed 'the chief master of folk-tales' and today, with full knowledge of his achievements, his significance in the field Hungarian ethnographical research can be regarded as indisputable. Az eddig kiadott posztumusz Berze Nagy-művek és a nagy magyar mesekutató tudományos tevékenységét elemző tanulmányok szinte mindegyikében találunk olyan életrajzi adatokat, utalásokat, amelyek az éppen szóban forgó témának az életmű egészébe való elhelyezéséhez, magyarázatához szükségesek. Most sem tekinthetünk el ettől, hiszen éppen az alábbi tények felsorakoztatása példázza, mit jelentett Berze Nagy János számára a megállapodottság, a révbe érkezés. Életútja ugyanis indulásától kezdve egészen pályazárásáig hányattatások sorozata volt. Ez jellemezte már gyermekkorát, a felkészülés éveit is. Az elemi iskolai tanulmányokat 1885 szeptemberében szülőfalujában, Besenyőtelken kezdte meg, 1886 őszén Tiszasülyön, 1887-ben pedig Egerben folytatta, és 1888-ban itt is fejezte be. 1889 szeptemberében beiratkozott a gyöngyösi gimnáziumba, ahová 1896-ig járt. Az első hat osztályt Gyöngyösön, a hetediket Egerben, a nyolcadikat pedig Jászberényben végezte. Az utóbbi helyen érettségizett 1898. június 22-én. Egyetemi tanulmányait - magyar-latin szakon - 1899. február 9-től 1903. január 3-ig a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol 1905. január 23-án avatták bölcsészdoktorrá. Aközbeeső két évben (1903-1904) a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága és a Kisfaludy Társaság megbízásából Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod megyében végzett néphagyománygyűjtést (főként nyelvjárás- és népmesekutatást). Pályájának állomásai, az egyes helyeken eltöltött időszakok a diploma megszerzése után is állandóan változtak. Még felsorolni is sok: 1905. március 8-tól 1906 januárjáig tanfelügyelőségi tollnok Lúgoson (Krassó-Szörény vármegye), 1906. január 2-től 1908 februárjáig a kolozsvári tanfelügyelőségen (Kolozs megye) dolgozik. 1908 márciusától 1915. november 14-ig segédtanfelügyelő Nagyenyeden (Alsó-Fehér vármegye), 1915. november 15-től 1916. augusztus végéig Csíkszeredán, a Csík megyei tanfelügyelőséget vezeti. 1916 szeptemberétől 1917. január végéig - az erdélyi hadműveletek idején - az előbbi minőségében