Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Szabó Gyula: Egyesületek Gyöngyösön a dualizmus utolsó évtizedeiben
Egy másik országos szervezet, a József királyi herceg Szanatórium Egyesület 1907-ben felhívást tett közzé, melyben a nagyobb városokat kérte, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Ez Gyöngyösön még abban az évben meg is történt, létrejött egy fiókegylet. A Vöröskereszt helyi története 1890 előttre nyúlik vissza, az alapítás pontos időpontját nem tudjuk, az biztos, hogy 1888-ban már működött. Azonban mikor 1891-ben, majd később többször is a heves megyei választmány kérte a gyöngyösi vezetőséget, hogy küldje el a tagnévsort, már senki nem válaszolt. Az egyik tisztségviselő szerint „a helyben létező igen számos hasonló jótékony régi egyletek mellett természetszerűen nem volt képes nagy tért foglalni", ezért 1896-ban hivatalosan is feloszlott. 45 A második megalapítás 1908-ban történt, már nagyobb sikerrel, pl. ingyenes ápolónői tanfolyamot szerveztek, télen népkonyhát üzemeltettek, stb. Utoljára maradt a Fehér Rózsa leányegylet, amelyet a város előkelő polgárainak leányai hoztak létre. A megalakulásról nem is találtam utalást, csak az önkéntes feloszlásáról 1907ben, az egylet 38 koronás vagyonát az Országos Gyermekvédelmi Liga gyöngyösi bizottságának a javára ajánlották fel. 46 6. Új kategóriaként vezettem be a közhasznú egyesületeket, amely mindössze három elemet tartalmaz. Mint említettem, Reisz Lászlónál ezek az egyletek a második csoportba kerültek, ám véleményem szerint a város, mint egész érdekeiért alakuló csoportosulás más szintű szerveződést jelent, mint egy saját, jól belátható célért (pl. önsegélyezés, temetkezés) való egyesülés. A várost súlytó leggyakoribb csapások, a tűzvészek ellen volt hivatott harcolni az 1890ben megalakított Gyöngyösi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Gyöngyös rossz vízellátottsága, rossz csatornázottsága és rendszertelenül épített, szűk utcái miatt volt gyakori a tűz pusztítása már a középkorban is. Ismereteim szerint először 1880-ban próbálkoztak egy ilyen egylet létrehozásával, az alapszabály is fennmaradt, de a minisztériumi engedélynek nincs nyoma, így a második alapítás, 1890 tekinthető hivatalosnak. 47 Az egylet létrejöttét főleg az gátolta, hogy azok, akik számottevő jövedelemhez jutottak abból, hogy alkalmanként segítettek a tüzek eloltásánál, hevesen elleneztek minden ilyen irányú szerveződést. Az egylet feladatából adódóan, nemcsak a az önkéntes tagokra számítottak, hanem pl. tűzfigyelőként fizetett alkalmazottaik is voltak, összesen négyen. Szintén a feladatokból következett, hogy a legtöbb más egylethez viszonyítva nagy anyagi forrásokra volt szüksége, a laktanya építéséhez, fecskendők, egyenruhák beszerzéséhez. A szükségleteket csak kis részben fedezték a népszerű tűzoltó bálok, szükség volt a magánszemélyek, intézmények támogatására, amire nem hiába várt a vezetőség. 48 A város részéről kiemelt érdeklődés kísérte az egyesület működését, nem csak a lapok számoltak be örömmel a sikerekről, de könyv is megjelent a történetéről, igaz később, 1940-ben. 49 A gyöngyösiek életét a tüzek mellet talán a közegészségügyi viszonyok, a járványok keserítették meg leginkább. Ebben is döntő szerepet játszott a csatornázás és az egészséges vizű kutak hiánya. Ahogy Balogh Gyula polgármester írta 1898-ban a tífuszjárvány idején, aminek felesége is áldozatul esett: „az ivóvíz és a csatornázás hiánya, valamint a 45 HmL. Gyöngyös város iratai. Vöröskereszt fiókegylet iratai. V-101/b 301 CCLXXVI/7 46 Gyöngyösi Újság 1907. október 27. 47 HmL.-Alapszabályok törzskönyve. IV-414/3 18 48 Gyöngyösi Lapok 1900. február 8. pl. a Gyöngyösi Gőzfűrész és Faipari RT, a Gyöngyösi Takarékpénztár Egyesület, a Gyöngyösi Takarék- és Hitelintézet, a Gyöngyösi Kereskedelmi és Gazdasági Bank valamint több magánszemély nagyobb adományokkal támogatta az egyesületet. 49 DEZSÉRI BACHÓ László 1940.
