Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Horváth László: Vámosgyörk története a törökkortól a jobbágyfelszabadításig

tásos földközösségben művelte, s a földesúri járandóságot is közösen fizették. A kenderföld 8 köblös volt, a legelő 200 szarvasmarha számára elegendő. A határban ekkor már se erdő, se szőlő nem volt. Ekkor 28 jobbágyháztartást írtak össze. Ismerős családnevekkel találkozunk: Balassi, Borbély, Csapó, Fodor, Gyóni, Gyöngyi, Kancsár, Kerékgyártó, Kirják, Korcsmáros, Lakatos, Mácsár, Medve, Nagy, Surányi, Tóth, Tótpál, Varga.

38 A földesurak helyzete állandóan változott. Nemcsak politikai okokból - amire például a Vay család tündöklése és bukása vezethető vissza -, hanem gazdálkodási, birtokfejlesztési elképzelések alapján is. Az első számú birtokos papíron a Haller család volt, ám a Nyáryörökösök ekkoriban jobban szervezték birtokaik benépesítését. A kötött jobbágytelkek helyett pástos helyre telepedők ugyan szintén tartoztak feudális szolgáltatásokkal, de az átmeneti helyzetet kihasználva, a kisebb birtokosok elcsábították a jobbágyokat, s a pástosok a legtöbb enyhítést vagy kedvezményt biztosítót nevezték meg földesuruknak. így lehetett, hogy a Halierek bár a teljes földesúri dézsmaösszeg felére voltak jogosultak, jobbágyaikat lassan szinte elveszítették. 1737-től Nyáryakkal folytatott polgári perből tudjuk, hogy már csak hét pástos jobbágy dézsmáját tudták magukénak a negyvenből.

39 A vámosgyörki földesurak a XVIII. században nem évenként osztották ki a földet a jobbágyoknak, zselléreknek, hanem itt szilárd telekrendszerhez tartozó, egyforma, közel arányos kiterjedésű szántóföldet, rétet kaptak a lakosok. A jobbágyok helyzete igen változó volt. Nemcsak az alapján differenciálódtak, hogy a Haller vagy a Nyáry birtokrészre települtek, hanem az alapján is, hogy egész telket (fundust) bírtak, illetve pástos (osztatlan zsellér) házhelyet. A megszabott járadékszolgáltatásra kötelezett, telki földdel, réttel bíró jobbággyal szemben a pástos zsellér függetlenebbnek, szabadabbnak, inkább a maga urának látszott. De ez a kezdeti előny hamar visszájára fordult. Az 1715. évi 20 háztartásból egyébként 13 telkesjobbágy volt és 7 zsellér. 1733-ban Haller Sámuel bérbe vette a térség egyházi tizedét az egri püspökségtől. A rögzített dézsmaösszegek viszonylag pontosan kifejezik egy-egy falu tehetősségét, gazdasági súlyát. Ennek alapján Györk leszámítva néhány bortermelő községet, viszonylag jelentős gazdálkodással bírt. (A forintosított összegek tartalmazzák a gabona, bor, bárány, méh, stb. dézsmáját is.) 1733-ban kibérelt egyházi tizedek községenként Domoszló 95 Ft Kisnána 70 Ft Markaz 12 Ft Abasár 167 Ft Visonta 198 Ft Detk 65 Ft Tar 70 Ft Hevesugra 60 Ft Karácsond 103 Ft Vámosgyörk 80 Ft 38 HML. 1720. évi országos összeírás adatai 39 MHL. Polgári perek, 1743. 244.