Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Horváth László: Vámosgyörk története a törökkortól a jobbágyfelszabadításig
1737-ben már 40 adózó háztartást írtak össze, s jól érzékelhetően kicsi lett a határ a növekvő népességnek. Az őszi vetés alá még csak-csak elegendő volt a föld, de a tavaszi vetésnek már az atkári és a jászsági határban is béreltek földet. Az addigi bozótos részek egy részére most először ültettek a zsellérek szőlőt, melynek területe nem túl jelentős, 5 kapás. (A kapás az egy nap alatt egy ember által bekapálható szőlőterület speciális mértékegysége, nagyjából 1000 m\) 40 Ez a terület azért sem nőhetett, mert a maradék bokros helyek irtása tilos volt. Erdő nem volt, a nádas, mocsaras helyeket pedig ekkorra lecsapolták, megszüntették, bizonyítja ezt a jobbágyi szolgáltatások ebből kifolyó kényszerű enyhítése. „Mivel ezen helységben a faizásnak és nádnak fogyatkozása miatt a jobbágyok ezen javakkal nem élnek, azért sem ölfának, sem nádkévének vágásával s hordásával nem tartoznak. " 41 Viszont 6 györki jobbágy még a hatvani határban is művelt szőlőt. Természetesen a szántóművelés súlya az adottságok folytán nem változott, sőt húsz ekét írtak össze és malma is volt ekkortól a falunak. Az állatállomány jelentősége is nőtt, 400 juh, 90 fejőstehén és 94 ökör legelt a határban. Ez utóbbiaknak szerepe az igavonásnál jelentős. Sertés csak 125 volt a faluban. Valamelyes községi bevételt biztosított a visszaállított hídvámjog a Gyöngyös patakon. Az újonnan megtelepül jobbágyok közül a Bakos, Bella, Burson, Csalári, Kása, Kiss, Körösi, Lukács, Mezei, Mozsár, Réti, Rokon, Sági, Sőregi, Szabó, Szuhai, Szedmák, Takács, Váci, Virág jelentősek, s ekkortól a török időktől törzsökös Balássiak Balázsi névalakban szerepelnek. 42 1744-ben a „négy linea", azaz a Nyáry-örökös földesurak megszüntették az addigi közös földesuraságot, s most már a birtokaránynak megfelelően a Haller család lett a falu legfőbb földbirtokosa. 43 A falu a középkori állapotokhoz képest jelentősen veszített közlekedési szerepéből. Míg a XIV-XV. században a megyét átszelő kelet-nyugat irányú legfontosabb országút átvezetett rajta Hatvan - Györk - Adács - Kompolt útvonalon, addigra a XVIII. századra véglegesen rögzülő országutak már elkerülték. Részint a falutól északra haladt a kiemelt jelentőségű Hatvan - Gyöngyös (majd innen tovább Párád illetve Visonta - Kápolna irányába) országút, részint Vámosgyörköt mellőzve délre haladt el a Hatvan - Jászárokszállás Kompolt út. Még a két fontos utat összekötő megyei kocsiút sem Vámosgyörknek, hanem Jászárokszállástól Adácsnak haladt Gyöngyös felé. 44 A falukép meghatározó épülete - természetesen a tornyos templom mellett - a katonai kvártélyház volt. A XVIIJ. század nagy részében egy katonatiszt lakta, kinek két szobája volt a vályogfalú épületben, s cselédjével jelentette az állandó „helyőrséget". Az átvonuló, s a község nyakára beszállásolt katonák azért rendre itt szálltak meg, s nem lettek a lakosság nyakára, terhére szétosztva, mint a szomszédos falvakban. Az épület a XVIII. század folyamán végig üzemelt. 1792-ben Rábl Károly gyöngyösi kőművessel akarták szilárdabb, kőházzá átépíteni 45 , végül egy rövid jegyzet 1797-ben jelzi teljes pusztulását 46 . A följegyzés szerint már telke is üres volt, talán az istállói használhatók még valamire. A török kiűzésétől az újraéledő település lelkigondozását, anyakönyvezését az igen távoli csányi plébánia látta el. A templom ugyan romosán túlélte a XVIJ. század végét, sőt vélhető40 HORVÁTH László 2001. 119. 41 Idézi SOÓS Imre 1975. 498. 42 HML. 1737. Évi összeírás. 583. 43 SOÓS Imre 1975. 497. 44 B. HUSZÁR Éva 1998. 25. 45 HML. Közgyűlési iratok, 1792:186. 46 HML. Közgyűlési iratok, 1797:103.
