Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Lisztócky László: „Az egyházi költészet Petőfije". Portrévázlat Pájer Antalról
sem sértette. A keresztény ember csalhatatlan iránytűjével igazodott el - A rongyos zsidó gyerek és A mi cigányainkhoz című, néhány évvel később keletkezett verse igazolja - a vallási és etnikai kérdés legnagyobb útvesztőiben is. Az 1867-es kiegyezés küszöbén a Habsburg-házzal is megkötötte a maga különbékéjét. A tiszafüredi évek alatt három új verseskötete jelent meg. Elsőként a tiszabábolnai szerelem regénye, a Villámok látott napvilágot 1854-ben. Címlapja Futó Jánost tünteti föl kiadóként, aki egy tiszafüredi látogatása alkalmából azzal az ígérettel kérte el barátjától a kéziratot, hogy név nélkül fogja közreadni. Szavát szegte, nem kis bosszúságot és kellemetlenséget okozva ezzel a szerzőnek. Önkényes eljárását az előszóban kiadói jogával, Pájer Antal költői rangjával, a költészet tabukat és korlátokat nem tűrő hatalmával indokolta. (A kötettel kapcsolatos korabeli ellenérzéseket szemlélteti, hogy egyetlen egri könyvtár sem őriz példányt belőle.) A botrányos esemény csak olajat öntött a tűzre, tovább fokozta a költő lelkiismeret-furdalását, amit a reménytelen szerelem emléke és saját gyengesége miatt érzett. Ez is hozzájárult az alkotói pálya gyökeres fordulatához: a Villámok megjelenése után Pájer Antal csaknem véglegesen és teljes körűen szakít a világi témával. Két következő kötete az Isten előtt térdeplő, kezét imára kulcsoló pap és költő alakját idézi elénk: Sujánszky Antal 1857-ben Szent lant címmel Pesten, Mindszenty Gedeon 1858-ban Orgonavirágok címmel Egerben adta ki szakrális verseit. E kötetekben Pájer Antal megtalálta igazi énjét és témakörét, költői pályája csúcsára emelkedett. Innen lépett tovább s ostromolt újabb magasságokat később írt verseiben is. A Szent lant és az Orgonavirágok gyors megjelenése, minden korábbit felülmúló sikere egy időre látványosan leoldotta róla a lélek bilincseit, költészetének reneszánszát, versek zuhatagát indította el. Még el sem hagyta a nyomdát az Orgonavirágok, amikor Csipkebokor címmel már új kötet tervéről számolt be Mindszenty Gedeonnak egyik levelében. 18 Ennek darabjait sűrű egymásutánban tette közzé korabeli folyóiratokban és hetilapokban, elsősorban a Katholikus Néplap, a Vasárnapi Újság és a Családi Kör hasábjain. Az első szemelvényeket a Tanodái Lapok 1858. március 25-i és április 1-jei számában publikálta. A nyitó és címadó vers, a Csipkebokor így avatta be az olvasót szándékaiba: Rég lefonnyadt, rég kiszáradt Mózes égő csipkebokra; Ültessünk hát még egy újat A szentséges szent hegyfokra, Hol az Isten vére Csepegett a gyilkos emberek földjére. 19 E szándék jegyében és szokatlan iramban gyűltek-gyűltek a versek, kéziratos hagyatékának tanúsága szerint sajtó alá rendezésük is lázas ütemben folyt. 20 Bár a költő lendülete nemsokára megtört, nemcsak rajta múlt, hogy a kötet élete végéig nem talált kiadóra. Mindez azonban már átvezet Pájer Antal papi és költői pályájának utolsó szakaszába. 1862-ben - Mindszenty Gedeonnal versenyre kelve - megpályázta Jászapáti megüresedett 18 Uo. 54. 19 1. h. 155. A többi vers is ezt a hangütést visszhangozza, a szakrális témakört gazdagítja. 20 Pájer Antal kéziratos hagyatékát az egri Főegyházmegyei Levéltár őrzi. Itt került kezembe az a jegyzék, amely Csipkebokor címszó alatt külön lapon sorol föl huszonhárom korabeli lapokban megjelent verset.
