Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Lisztócky László: „Az egyházi költészet Petőfije". Portrévázlat Pájer Antalról
Emlékezés Tiszafüredre című versében így idézte föl a szabadságharc bukását követő időket, rajzolta meg Pájer Antal arcképét: Pap és költő - prófétátok, Az vala ő a nagy átok Napjaiban... Mily napok! Síri csend volt, halál a szó, Nagy úr lett a tömlöctartó... De ő mégsem hallgatott. Szomorú volt szíve, lelke, De csüggedést nem ismerve Vigasztalta híveit. Bujdosók és menekültek Mind tűzhelye köré gyűltek, A reményt ott föllelik. Magyarország eltiporva, De ő lantján s a templomba Szabadságát hirdeti; Oly szelíd, megbocsátó, lágy, De a haza elnyomóját Átkozottnak mondja ki. Egyszerű és igaz mindig, Nemcsak háza, szíve is nyílt, S mind a kettő oly meleg... Ide jöttem én is gyakran, Hogy e forró sugarakban Melegítsem szivemet. Mindkét vers a vidéki pap helytállásáról, erkölcsi bátorságáról, izzó hazaszeretetéről tanúskodik az osztrák önkényuralom legsötétebb éveiben. A bennük megrajzolt portrét gazdagítja, Pájer Antalnak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméihez való elszánt, következetes hűségét jelzi az is, hogy amikor 1858 augusztusában Rudolf trónörökös megszületése után hálaadó szentmisét celebráltak a tiszafüredi templomban, a Szittyavirágok költője egy nyugdíjas pappal végeztette a szertartást, maga pedig „betyárkalapban", cingulus és pallium nélkül jelent meg. Egy rosszakarója föl is jelentette az egri érsekségen, s csak némi nehézségek árán tudott a történtekre elfogadható magyarázatot adni. 17 Pájer Antal életének és költészetének egyik legfontosabb üzenete a nép és a haza iránt érzett szeretet szépségéről, időszerűségéről beszél, amely - az imént említett eset is bizonyítja - egyre szenvedélyesebb formában nyilatkozott meg és új motívumokkal is kiteljesedett az önkényuralom időszakában. Vidéki elszigeteltségében is élénk figyelemmel kísérte a haza sorsát, véget nem érő tépelődéseinek, aggodalmainak verseiben is kifejezést adott. Értékes fejezettel gazdagította a magyar Mária-kultusz történetét is. Olyan mélyen és tisztán élte át magyarságát, hogy abból más népek sajátos értékeinek a megbecsülésére és szeretetére is futotta. Patrióta volt, Illyés Gyula-i értelemben: jogot védett, egyetlen nép méltóságát 17 Vö. HERKE Rózsa 1941. 9.
