Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Lisztócky László: „Az egyházi költészet Petőfije". Portrévázlat Pájer Antalról

Meghozta a jövendő hévimánknak Véres könyűkkel áztatott diját, Most nézünk a szabadság hajnalának Piros fényénél a világon át. Mi a szabadság ? Egy szép rózsabimbó, Amellyet kardunk véd, mint tövise, En-kardunk véd, mint a szélben ingó Rózsát, ne tépje össze senki se.

10 Tiszabábolnán várt rá életének egyik legfelkavaróbb szenvedélye és csalódása. Egy reménytelen szerelem kerítette hatalmába, gyötörte szívét és lelkét, de még ennél is jobban bántotta - Herke Rózsa szavait idézzük - „az emberek rosszindulatú suttogása".

11 A viharos szerelem történetét, kötelesség és szenvedély drámai összeütközését örökítette meg Villámok című, kereken száz versből álló ciklusában. Csalódottságát, meghasonlását tovább fokozta a szabadságharc bukása. Az újrakezdés reményével és lehetőségével ajándékozta meg Tiszafüred, amelynek plébániájára 1851. augusztus 26-án kapott kinevezést. Ez csak tizenegy esztendő múlva vesztette el hatályát. Tiszafüred életének és pályájának legheroikusabb, legtevékenyebb szakaszát idézi. Petőfi emlékéhez, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméihez való hűségét szemlélteti, hogy plébániáját - amelynek homlokzatán 1936 óta márványtábla hirdeti emlékét - az üldözöttek, a bujdosók egyik kedvelt menedékhelyévé, átmeneti otthonává avatta. A szakirodalom egybehangzóan úgy véü, hogy a kelet-magyarországi bujdosásából Gyöngyösre tartó Sárosi Gyula is megszakította útját Tiszafüreden. Káplány József Sárosy Gyula Gyöngyösön című dolgozatában így foglalta össze ezt a feltevést: „Sárosy az Alföldről jött Heves megyébe s mielőtt Gyöngyösre érkezett volna, megfordult a megye több részében, így Tisza-Füreden Pájer Antalnál, kinél huzamosb ideig tartózkodott s kinek lovai vitték be őt Gyöngyösre is."

12 Az idézet Tiszafüredre vonatkozó adata korrekcióra szorul. Sárosi Gyula ugyanis - megint csak a szakirodalom egybehangzó megállapítása szerint - 1850 szeptemberétől 1852 novemberéig bujdosott Gyöngyösön.

13 Pájer Antal pedig - mint említettük - 1851. augusztus 26-án foglalta el a tiszafüredi plébániát. (Ezt az időpontot a tiszabábolnai és a tiszafüredi keresztelési anyakönyvek bejegyzései is szentesítik.) 1850 szeptemberében és azt megelőzően semmiképpen sem találkozhattak tehát egymással Tiszafüreden, csak Tiszabábolnán. Az a paradox helyzet adódott, hogy mind Sárosi Gyula, mind Pájer Antal életrajzírói kész tényként, ellenőrzés és szembesítés nélkül fogadták el egymás adatait. (Ráadásul az előbbiek száma messze meghaladta az utóbbiakét.) 10 Az ismeretlen versre, mely egylapos nyomtatványként látott napvilágot 1848-ban, az Országos Széchényi Könyvtárban bukkantunk rá. Egy Miscellania gerincfelirattal ellátott kolligátum őrizte meg, mely a csornai premontrei rendház könyvgyűjteményéből került a budapesti könyvtár állományába. Raktári jelzete: 818 600. A vers megtalálásához, Pájer Antal korabeli lapokban megjelent műveinek és a róla szóló irodalomnak a tanulmányozásához segítséget nyújtott Elbe István, az OSZK osztályvezetője. 11 HERKE Rózsa 1941. 5. 12 L. NAMÉNYI Lajos 1889. 90. Ugyanerről az epizódról LAKNER Ilona a következőket írta: Sárosi Gyula „Egy évi hányt-vetett kóborlás, kínos vergődés után került Tiszafüredre, ahol az ottani lelkész-költő: Pájer Antal látta vendégül. Néhány heti tiszafüredi tartózkodás után, 1850 őszén Pájer tanácsára Gyöngyösre ment. Szeptember havának valamelyik napján kora hajnalban érkezett meg Gyöngyösre..." (1938. 50.) 13 L. SÁROSI Gyula 1954. 52-6. (Részlet Bisztray Gyula bevezető tanulmányából.) Ez az összeállítás közöl egy levelet, amelyet Sárosi 1851. április 4-én - amikor Pájer Antal még Tiszabábolnán szolgált - Gyöngyösről írt feleségének: uo. 416.