Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Horváth László: Vámosgyörk története a törökkortól a jobbágyfelszabadításig

folytán egészen 1764-ig a csányi anyaegyházhoz tartoztak. Az anyakönyvezés is itt folyt, s mivel a csányi anyakönyvek csak 1718-tól maradtak fenn, épp az első betelepülők adatai vesztek el számunkra.

32 Ezért is páratlan forrás számunkra az újjáépítés kezdetének rekonstruálásához a megyei közgyűlési iratokban fennmaradt adóztatás céljából készült feljegyzés, mely nyilván az épp csak éledező település adóviselési képességét kívánta feltérképezni. Ez alapján tudjuk, hogy egy év alatt, 1701-re már 23 15 éven felüli jobbágyférfi és 24 felnőtt jobbágynő telepedett le. Sajátjuknak mondhattak 52 ökröt, 45 tehenet és 50 tinót, valamint 17 lovat és 4 csikót. Juh, kecske állományuk elenyésző 86 jószág, de éves bárányszaporulat 31 volt. A 60 sertés mellett 64 féléves süldő is szerepel az összeírásban, valamint 18 méhcsalád. Búzából, kétszeresből, rozsból összesen csak 277 kila termés volt kimutatható, nyilván a valósággal újra visszahódított szántók el vadul tsága okán, míg árpa, zab 123, köles 24 kila termett. Borsóval, lencsével nem is próbálkoztak ekkor, s az összeírás külön kitér rá, hogy szőlő híján bortermésről nem lehet beszélni Györkön.

33 A lakosság normalizálódó életét szinte teljesen kettétörte a Rákóczi szabadságharc 1703-1711 közötti évei. Konkrét adat, hogy katonának távoztak volna a férfiak a kurucseregbe, nem került elő, de a hosszas háborúskodás megint megakasztotta az épp csak növekvő népesség fejlődését. A földesúr is változott, hisz ezekben az években a település legfőbb ura, Vay Ádám lett. 0 volt Rákóczi fejedelem egyik legfőbb bizalmasa, főudvarmestere és Munkács várának főparancsnoka. Helyzetét kihasználva egy évtizedre Heves megyében az egyik legfőbb birtokos rangjára emelkedett, aki jó gazdaként őrzi tulajdona minden értékét. 1710-ben például a megye előtt Orczy Istvánt is bepanaszolta, mert az saját hasznára idegeneknek használatba adta a vámosgyörki kaszálót, holott az a közbirtokosság közös tulajdona.

34 így aztán 1712-ben 16 jobbágycsalád, 1715-ben is csak 20 família lakta a falut.

35 A földbirtokos személye is folyton változott. A szatmári békekötés után Vay Ádám birtokait elkobozták, s Haller mellett épp az előbb hivatkozott Orczy István került előtérbe, aki az egri püspök jószágigazgatója révén saját hasznára is tudta kamatoztatni kapcsolatait.

36 A földesurak örömmel fogadták mind a visszatelepülő, mind az új jobbágyokat, szükség is volt a dolgos kézre, csak hát nem volt mindegy, kinek a birtokrészén telepedtek meg. A régi telkiföldek hovatartozása egyértelmű volt, mindenki tudta kinek tartozik szolgáltatással, de akik azon kívül telepedtek házhelyekre, azok földesúri függése vitatható volt. A földesurak nyilván a régi telkekre telepítést támogatták, a jobbágyok viszont a pástos helyeket, a régi fundusokon kívül levő házhelyeket igyekeztek megszállni. „Kurucz háború után Györk nevű helység telkeit megszállván, elébb a régi telkes helyeket szállották meg, de üdó'vel azokon meg nem férvén, az lakosok pástos (gyöpi) helyekre is szállottanak, felütvén ott karójukat... "

37 Az 1720-as összeírok szerint a község földjei két nyomásra (tavaszi két nyomás és az őszi kettő) oszlottak, háromszori szántást igényeltek, s négyszeres termést biztosítottak, ha a vetőmagot leszámították. 6-12-18-36 köblös birtokkategóriák éltek, s a település összesen 525 köblös szántóval és 129 kaszás réttel rendelkezett. A lakosság ekkor a határt újraszán32 KOVÁCS Béla 1991. 49-50. 33 MM. TA. 71.19. Soós Imre cédulázott gyűjtése, illetve HML. Közgyűlési iratok, 1701: 103. 34 HML. Közigazgatási iratok, 1710. 62. 35 SOÓS Imre 1975. 497. 36 SOÓS Imre 1975. 497. 37 HML. Polgári perek, 1710. 244.