Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán

írt április 16-i, kinevezését tudató levélben a következőket olvashatjuk: „Mély megilletődéssel tapasztalván azt, hogy bajnokaink [...], midőn a harcmezőn nyert megsérülésök következtében kórházakba vitetnek, ott az orvosi segedelmen kívül vajmi ritkán találkozhatnak azon gyöngéd ápolással, mely a szenvedőknek enyhülést, gyakran felüdülést ad. "

54 Ezek alapján azt kell feltételeznünk, hogy a gyöngyösi kórházban kezeltek ápolása sok kívánnivalót hagyott maga után. Problémák más területen is jelentkeztek, így a kórház felszereltségével is. Ez már februárban és márciusban is problémaként jelentkezett a császáriak által felállított katonai kórházakban. A város pénzügyi forrásainak elapadása, eladósodása következtében nem tudta biztosítani gyakran a legszükségesebbeket sem. így a sebesültek legtöbbje csak szalmára lett fektetve, de abból sem volt elegendő. Természetesen a kórházi felszerelések biztosítása nem az egyes települések feladata volt, hanem a katonai hatóságoké. Ezek azonban a helyszínről igyekeztek ezeket beszerezni. Miután azonban Gyöngyösön és a tőle nyugatabbra elhelyezkedő városokban az ellenség csapatai állomásoztak huzamosabb ideig, azok a kórházak számára szükséges felszereléseket és ruhaneműeket is jórészt már begyűjtötték, s felhasználták, így ezek beszerzése csak a hátország távolabbi részeiből volt lehetséges. Miután azonban sikerei révén a magyar hadsereg eltávolodott a Tiszától, a kórházak számára szükséges felszerelések utánszállítása is problémássá vált. A VII. hadtest mozgó tábori kórházának voltak ugyan készletei fekvőalkalmatosságokból és a legszükségesebb ágyneműkből, de ezeket csak részben adhatták át a közbeeső helyeken létesített katonai kórházaknak, s akkor is csak ideiglenesen. Langer törzsorvos április 22-én azt írta az általa megvizsgált négy kórházról, hogy: „nagy hiányunk van az ágyruhák különféle nemeiben, és lehetetlen ezen környékből azt megszerezhetni, hol is oly rövid idő alatt négyszeri áthuzamok történtek. Legszükségesebb ágynemi kellékek a hatásuló cholerában sínlődőkre és a sok nehéz sebesültekre nézve a lepedők és szalmazsákok (lepedő mintegy 600 és szalmazsák mintegy 200 darab), melyeknek bármily ároni megszerzése és elküldése szükséges; szint nem kevés szükséget igényelnek az éjiedények is, melyek minden lehető állomásokon készítessenek, s igen célszerű volna azt az egész vonalban létező ispotályokban szétküldeni. " E részletből arra kell következtetnünk, hogy a gyöngyösi katonai kórházban lepedő szinte egyáltalán volt, s szalmazsák sem lehetett elegendő. Langer kitért a gyógyszerekre és orvosi eszközökre is. „Az itteni gyógszertárakban hiányu (sic!) orvosi szereket Vukovits korm. biztos és Görgey főtábornok parancsára, a körülfekvő gyógyszertárakból megszereztem. - Chloroform sehol sem kapható. Sebészi kellékeket, főleg fecskendőket nem vagyok képes felhíj aszni (sic!), melyet is a központtól várok. " Gyöngyösön két gyógyszertár működött, így azok készletét is felhasználta a kórház. Langer biztos emberei révén Bécsből is igyekezett beszerezni gyógyszereket, így pl. kinint, kloroformot és ópiumot. A bécsi vásárlás eredményéről nem rendelkezünk információkkal.

55 A kórház helyi vezetői is igyekeztek több dolgot beszerezni. Hellmann és Szedoglovits több levélben fordultak a városhoz, sajnos ezek nem maradtak fel, csak egy lajstromjegyzékben szerepelnek, amelyet Jakab Mihály polgármester irodájában talált és Simcsó Ferenc helyettes polgármester által a levéltárba helyezett levelekről állítottak össze 1849 szeptemberében. Szedoglovits főhadnagy 1849. április 28-án pl. egy fürdőkád ügyében intézett levelet Simcsó Ferenchez.

56 Míg a kórházak felszerelésében és a gyógyszerellátásban jelentkező problémák részben a « MOL H 2 OHB 1849:5697., közli KLÖM XV. 7. M MOL H 75 HM 1849:12 393. * HMLV-101/b24. d. 57.