Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Pálosné Nagy Rózsa: Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban
2001 MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 311-321 Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban Pálosné Nagy Rózsa ABSTRACT: Fowling with a Net: Catching Quails in the Hatvati Region. The author deals with an ancient profession, a form of fowling: catching birds with a net. In the medieval Hungarian hunter society we find the royal fowlers, the royal net-carriers, holding separate tides and enjoying certain privileges. Tax levied in kind often took the form of tax in game, which some landlords made compulsory for their peasants. Hunting and fowling were, however, prohibited for the common people from 1504. Despite the law, the people secretly continued to hunt. Fowling is secretly and sporadically still practiced today. In Heves County, near Hatvan, it was not unusual for the people to fowl even in the 1950s and 60s: they caught quails (Coturnix cotumix L.) with nets; they did it for entertainment, or to use the birds as present, but sometimes also to sell them. By our day, the importance of fowling is greatly diminished, but its methods have barely changed, except for a refinement in technique. A madarászat nagy múltú, a nép körében általánosan elterjedt foglalkozás volt, melyet nemcsak írásos emlékek bizonyítanak, hanem családnevek is utalnak rá. A múltban gyakori volt, hogy a család a nevét a családfő által űzött foglalkozásról kapta. Ilyen volt a madarász elnevezés is, ami eleinte foglalkozást jelentett, ám a későbbiek folyamán családnévvé vált. Amadarászás ősi, népi jellegére utal gazdag szólás- és közmondáskincsünk is. Igen gyakran használják a kiveti a hálót, tőrt vet, tőrbe csal, vergődik, mint a tőrbe esett madár, vagy a halász, vadász, madarász, üres tarisznyába kotorász, illetve .... mind éhenkórász szólásokat, illetve közmondásokat. Kezdetben a madarászás kiegészítő foglalkozás volt, igen jó mellékjövedelmet biztosított, azonban csak ebből megélni, meggazdagodni nem lehetett. Mint már említettem, a madárfogás nem újkeletű foglalatosság, már a rómaiak idejében is ismerték és gyakorolták, amit az „aucupari" - madarászni -, illetve az „auceps" - madarász - szavak is bizonyítanak. Hagyományai nemzedékről nemzedékre öröklődtek, apáról fiúra szálltak. Aldrovandus: Ornithologia c. munkájában ókori és középkori szerzőkre hivatkozva ismerteti azokat a módszereket, amelyeket a madarász alkalmaz: ,Midőn a vetések kizöldülnek, a fürjek visszatérnek. A hímek követik a nőstényt szerelmi vágytól hajtva. Igy a ládába zárt tojó énekével magához csalja a kakasokat, a kakas a tojókat, a madarász pedig csontból és bőrből készített csalsíp hangjával mindegyiket. "' „A szelídített foglyot ládába zárják, s a kakas szerelmi dalára a tyúkok, a tyúkokéra a kakasok odagyűlnek, s rejtekben lévő madarász hálót vet rájuk. " 2 1 É. KISS Sándor 1974. 96. 2 É.KISS Sándor 1974.95.
