Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Pálosné Nagy Rózsa: Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban
Comenius írásaiban is találkozunk a madarász munkájának leírásával: ,A madarász elkészíti a szűrűt, fölébe terjeszti a madarászó hálót... és elrejtvén magát lappangó szénbe (kunyhócskába), magához édesgeti (csalja) a madarakat.... és eképpen beburitja (meglepi) az hálóval az arra repülő madarat.."* A középkori magyar vadászszervezetben is megtaláljuk a királyi madarászokat (Aucupes regii), a királyi hálóhordozókat, hálóvivőket, melyek külön tisztséget viseltek, s tagjai kiváltságokat élveztek. Ez is azt mutatja, hogy ebben a korban igen elterjedt volt a hálóval történő' vadászat, előszeretettel alkalmazták a madarak fogásánál, de nagyvad vadászatára is használták. Háromféle módon madarásztak: hálóval, puskával, illetve ragadozó madárral - sólyommal. A három módszer közül most csak a hálóval történó' madárfogással foglalkozom és ennek kapcsán mutatom be, hogy a XX. század elején Heves megyében hogyan fogták a fürjet. A háló a középkorban a vadászok nélkülözhetetlen felszerelése volt, amit az is bizonyít, hogy a nemesemberek ingóságai között is megtalálható volt. A hálók fajtái különböztek egymástól, használtak álló hálókat, magas hálókat, borítóhálókat, feszító'hálókat, csapóhálókat, attól függően, hogy milyen vadra, milyen madárra vadásztak. A hálóval történő vadászat népszerűségét eredményességének köszönhette, ezért előszeretettel alkalmazták, és e mellett még „hívó"-t, „csalisíp"-ot is használtak, az illető állat, vagy madár hangját utánozva. A háló és a csalsíp együttes használatával jóval nagyobb eredményt tudtak elérni. Nem volt mindegy, hogy milyen hálóval fogják a madarakat, ugyanis másfajta háló kellet a fogoly fogásához, más a fürj fogásához és megint más a pacsirtáéhoz. A madarászó háló legjellemzőbb tulajdonsága, hogy könnyű, és már egy kis mozgástól is lehullik. Bél Mátyás szerint a magyarok mindenkinél jobban értettek a madarak fogásához. Részletesen leírja azokat a hálókat amelyeket használtak, és azt is leírja, ahogyan használták. Az egyszerű madarászhálóról a következőket írja: „Hosszúkás háló ez, kifeszített állapotban hozzá a hátoldalon kiágazásképpen kúpszerű kitüremlés csatlakozik....A madarászháló (németül Steckgarr en) fiókokkal, mintegy zsákocskákkal van ellátva. Reggel is, napközben is ott állítják fel, ahol gondolják, hogy meg szoktak ülni a madarak: foglyok, nyírfajdok, vagy fürjek. Mihelyt észreveszi a madarász, hogy ott csipegetnek, ezzel körülkeríti a kettejük közti helyet, majd síppal utánozza a nőstény hangját. Ennek hallatára az óvatlan madarak előretörnek... belebonyolódnak a zsákocskába. " 5 1. kép. Csalsíp, hívó 3 É. KISS Sándor 1974. 96. 4 CSŐRE Pál. 2000. l.sz. 32. 5 BÉL Mátyás 1984. 328.
