Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

2001 MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 91-127 Gyöngyöspata története a jobbágyság megszűntetéséig Horváth László ABSTRACT: The History of Gyöngyöspata up to the Emancipation. Gyöngyöspata had for centuries been a centrally important settlement of the Mátraalja region. Originally the centre of the Aba family, rulers of the area, it later became a significant seat of the comes and archdeaconry. The Turkish occupation lasted from 1544 to 1686 in Pata. For a long time the town was in the Sultan's direct ownership, which was effective defence for it: people did not move away from the town, they stayed all along. In the shade of the large feudal estates and the great landowners (who, after 1770, started to establish manors), with the increase in population, the parcels of land allotted to serfs diminished and serfs started to turn into landless cotters working on someone else's land. There seemed to be two ways out of this situation: fírstíy, forest clearance gained a new impetus after the Middle Ages, and secondly, the cultivation of grapes were becoming more and more important as it brought more income. The Urbárium of Maria Theresa did not necessarily improve the situation of the serfs, but it at least determined the internal and external supplements of the parcels of land allotted to the serfs, named their obligations, and created a sort of written contract, which was in itself an improvement. The emancipation in 1848 was only a partial solution: though the April Laws annihilated the obligatory feudal services, they left the question of the landlord's tax of grapes, a most important point for the town, completely intact. The final solution had to be worked out in the era of absolutism, by the Imperial patent and the local judicial bodies executing it. The result was that financial inequalities in Gyöngyöspata grew rather than decreased because of capitalist free competition. Development came to a halt in the second half of the nineteenth century; even the status of 'market-town' was lost in 1871. Gyöngyöspata évszázadokon keresztül a Mátraalja meghatározó települése volt. A térséget uraló Aba nemzetség központjaként, majd jelentős ispánsági és főesperesi székhelyként szerepelt. Szent István államalapítását követően a Zagyva és a Tárna közti területet innen szervezték meg, egyfajta alközpontja volt a patai vár a három megyére kiterjedő Újvár megyének, valamint székhelye a korai térítő egyháznak.' Egészen 1405-ig a vidéket az Aba nemzetség valamely ága uralta, de később is az ország főurai, a bárók kezén találjuk.

2 1405-től 1455-ig a nagyhatalmú Szécsényi család bírta, majd Szécsényi László két veje szerezte meg, Guti Országh Mihály és Losonczy Albert.

3 Lassú hanyatlása a XIV. században erősödött föl. Ekkortól -vára, stratégiai szerepe elenyészett, a főesperes Egerbe költözött, urai országos ügyeket intézve folyamatosan távol voltak-, Gyöngyös vette át (1334-től már mint város) a Mátraalja kereskedelmi, közlekedési, gazdasági vezető szerepét. Pata azonban ezt követően sem szürkült bele a környező falvak világába, ékesen bizonyítja ezt a korból fennmaradt kulturális, művészeti, művelődéstörténeti emlékek sora. A jelenlegi községet is uralja a csodálatos gótikus templom, ismertek az alakos kőfaragványok, a falfestménytöredékek, a Magyarországon egyedülálló Jessefa oltár, a „bőrtűs" 1500 körüli kehely és a berendezés, felszerelés, valamint a híres XVI. századi Gyöngyöspatai Graduálé.

4 Sőt, Mátyás király idejétől, mikor 1460-ban személyesen 1 HORVÁTH László 2000. 64. 2 HORVÁTH László 2001. 42. 3 SUGÁR István 1966. 15. 4 HORVÁTH László 1999. 10.