Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Pálosné Nagy Rózsa: Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban
Mi sem bizonyítja jobban a fürj népszerűségét mint az, hogy költőink is előszeretettel említik verseikben ezeket a madarakat. Arany János a következőket írja róluk:: „Hullámzó vetés közt Búvócskázik a fürj: suttog a nő, „vá vá" Nyomon űzi a hím s három „pitypalatyot" Örömmel kiált rá." A Szilágyságban népdal is született a fürjekről: „Pitypalaty pitypalaty El ne hagy, itt maradj ! De ha jön a vadász Csitt! szaladj Pitypalaty" A fürjekre a poligámia és a szerelmes természet jellemző, tehát egyáltalán nem hűséges fajta. A kakasok minden tyúk hangjára felfigyelnek és rendszerint követik a hangot, s a csőrükben tartott falattal igyekeznek magukhoz csalogatni a tojót, miközben tollaikat fellazítják, és kihúzott testtartással járják őket körbe. A hímek verekedők, irigyek, ha utánozzák a kakas hangját, azonnal a hang felé mennek, hogy kikezdjenek az ellenféllel és megvédjék territóriumukat. Ezt a tulajdonságukat használják ki a madarászok, ezért van az, hogy viszonylag könnyen kerülnek fogságba. Fogásuknál a vetésre terítik ki a zöld hálót és ez alá csalogatják a madarat a hangjukat utánzó síppal. Amikor már a háló alatt vannak, éles hanggal megriasztják őket, erre a madár megijed felrepül, de beleakad a hálóba, s így már könnyen megfogható. Felszálláskor ijedtségétpiritü vagy priiprü esek esek esek hangokkal fejezi ki." A kakasokra jellemző, hogy sem a kotlásban, sem a fiókanevelésben nem vesznek részt. Táplálékuk igen változatos, az ízeltlábú rovarokat - bogarakat, poloskákat, egyenesszárnyúakat, hártyásszárnyúakat és kétszárnyúakat - kedveli, ám az idős madarak előnybe részesítik a magvakat, gyomnövényeket. A múlt században igen gyakori volt, engedélyezték a vadászatát is. A fürj húsa az összes vadfélék között a legízletesebb. Vadászata vizslával (legtöbbször pointerrel) történt a napnyugtát megelőző órákban, ugyanis vadászatára ez a legalkalmasabb idő, ilyenkor a napi 50-70 fölötti teríték sem volt ritka. De vadászták hajtókkal is. Állománya azonban igen lecsökkent. 1899-es Vadászlapban a következők olvashatók: általánosságban állandó csökkenése konstatálható....a régi időben jó fürjévekben éjjelenként zivatar zúgásával érkeztek alacsonyan a föld színén repülve a fürjcsapatok: most már e nagy seregeknek évek óta nyoma sincs. " n A számuk azért fogyatkozott meg, mert Dél-Európában, Észak-Afrikában óriási számban pusztította az ember, Magyarországon pedig még a mezőgazdasági viszonyok megváltozása is hozzájárult a fürjek számának csökkenéséhez. A fürj ugyanis nem szerti sem a nagyüzemi gazdálkodást sem a növényvédőszereket. Az elmúlt 50 évben ezért számuk látványosan lecsökkent, 1954-ben beszüntették a vadászatát, 1971-ben pedig védetté nyilvánították. Eszmei értéke 50.000 Ft. B 11 CHERNÉL István 1899. 354. 12 SZLÁVI Kornél 1940. 371. 13 KŐHALMY Tamás 1994. 122-123.
