Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Pálosné Nagy Rózsa: Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban

A fürj fogására borítóhálót használtak amely négyzet alakú és zöld selyem cérnából készült

14

. Ezt a hálót a zöld vetésre, lucernára terítették, és a fürj hangját síppal utánozva a háló alá csalták, s ha már alatta volt, gyorsan ráborították. 4. kép. A megfogott fürj ebbe a zsákba került. Tóth Sándor (szül. 1930.) Hatvan, Munka u. 1. sz alatti lakos mesélte el, hogyan ismerkedett meg a fürj fogásával, hogyan tanulta azt meg és hogyan gyakorolta ezt a fogási módszert. Morvaországból 1928-30 körül jött át Magyarországra Schnaubet József, aki Hatvanban kapott munkát, ezért itt telepedett le. Édesapám munkatársa volt, jó viszonyba kerültek egymással, és édesapám tőle tanulta meg a fürjfogás csínját-bínját. Én 7-8 éves lehettem, amikor édesapám és Józsi bácsi engem is elvittek magukkal vasárnap délutánonként madarászni - fürjészni -Hatvan külterületére, ahol akkor még szántóföldek voltak. Ezt a területet csak a háború után osztották ki házhelyeknek. Mi is itt építkeztünk. A XX. század első felében ezen a területen sok fürjecske élt, sőt még a háború után is szép számmal akadt. Józsi bácsi a szakmájához igen értett, jó szakembernek számított, idővel a magyar nyelvet is jól megtanulta. Jó barátja volt a családnak, ezért sokat voltam vele, együtt jártuk a határt, s ilyenkor állandóan figyeltem mit, hogyan csinál. Figyeltem a technikáját, míg végül magam is kedvet kaptam a fürjfogáshoz. Édesapám, nagyon sokoldalú ember volt, saját maga készítette a fogáshoz szükséges eszközöket. A hálót is O maga kötötte. Én is szerettem volna megtanulni tőle a hálókötést, de mivel korán meghalt, így sajnos már nem volt rá lehetőségem. Magát a hívogatót, a csalót 14 BELHÁZY Jenő, Bölcsházai 1892. 298.