Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

B. Gál Edit: Gyöngyös városképi alakulása 1917-1937 között

24. kép. A strandfürdő 1930 körül. - írja a Mátravidéki Hírlap 1933. októberi számában -, mert uszodában az ottartózkodás csak egy-két órára te-rjedhet ki, a strandnál {szabadfürdőnél) mivel nagyobb területen fekszik a fürdőző közönség akár egész napját is ott töltheti a szabadban, a jó levegőn, a napfényen, kellemes szórakozási lehetőségek mellett." Gyöngyösön szabadfürdő létesítésére minden lehetőség adva volt. A városrendezési terv, amely e célra a Mérges mellett, az egykori vásárteret jelölte ki, gondolt a megfelelő nagyságú terület ( 2000 fürdőző esetén 2 kat. h.) fásítására, parkosítására. A városi vízvezeték szolgáltatta volna a tiszta, „moszatoktól és kórokozó bacillusoktól" mentes vizet. Az elképzelések szerint mesterséges szűrő és fertőtlenítő berendezések beiktatásával lehetővé vált volna, hogy a tavasszal beengedett vizet az egész nyári szezonban (!) használhassák. Természetesen ez ellen nem csak ma berzenkedünk. A 30-as években is szót emeltek az emberek - bár kissé ironikusan, de határozottan - a víz tisztaságáért. „A víz íztelen és szagtalan - úgy friss állapotban, néhány napig és néhány fürdőzöl g, s ebben a halmaz és minőségi állapotban üdít, frissít - és vonz! - Sokakat vonz!! - de ha szagot kap ..már nem vonz - elriaszt! - Sokakat elriaszt!! Mindazokat, akiknek nem kellemes a medence vizét távolról is „élvezni". A víz pénzzé lesz! Tiszta vizet - jóval gyakrabban - a medencébe! Nem korábban, csak amikor szagot - nem illatot! sz agot ! - kap ! Egerben tiszta, üde, folyton friss a víz. Tíz jegy ára 4P - szag nélkül! Pont a fele a miénknek! Mi a feléért a szagot elengedjük!"'

3 Az 1930-as, de még inkább az 1920-as években azonban Gyöngyösön a víz nagy kincs 13 Mátravidéki Hírlap 1932. január