Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

B. Gál Edit: Gyöngyös városképi alakulása 1917-1937 között

volt. Már a tűzvész előtt, Kemény János polgármestersége idején előtérbe került a városi vízvezeték megoldásának problémája. Akkor, első lépésként, megindult a város határában a vízkutatás. Valós eredmény azonban csak több, mint 10 évvel később mutatkozott. Magyarország 1925-ben városai közműveinek fejlesztésére 10 millió dollár kölcsönt vett fel az amerikai Speyer-bankháztól. Ebből a kölcsönből részesült Gyöngyös is, így a város képviselőtestülete az 1926. április 19-én tartott közgyűlésen elfogadta és elrendelte, a Pazar István okleveles gépészmérnök által készített tervek alapján a vízmű megépítését. A munka 1926. július 26-án vette kezdetét. Egy év sem kellett hozzá és 1927. május 3-án megindult a vízszolgáltatás a városban,

14 míg a mű felavatására 1927 novemberében került sor. A vízmű 1800 pengő költséggel épült. A vezetéki hálózat hossza 21500 m. A hálózatba 750 házat kapcsoltak be, ezen kívül volt 46 közkút és 145 tűzbiztonsági csap.

15 A vizet három, 155, 168 és 193 m mélységű artézi kút szolgáltatta. Az egyiket a város védőszentjéről Szent Bertalannak, a másodikat Kemény Jánosra emlékezve Nepomuki Szent Jánosnak, míg a harmadikat Hanisz Imre tiszteletére Szent Imrének nevezték. A 36 m magas és 550 m

3 űrtartalmú víztorony épületét Wälder Gyula tervezte. A gép- és lakóház építését Gajdóczky Dezső és László építőmesterek gyöngyösi, a többi munkát ( szivattyú telepek, tisztavíz-medence, víztorony, kútfúrás stb.) Káldor Pál és Becsey Antal mérnökök budapesti, valamint a Gyöngyösi Cementárugyár Rt. helybeli cége végezte. (25-26. kép) A víz mellett hasonló fontosságú volt a villamosenergia ellátás megoldásának kérdése. Az 1920-as években megindult építkezések miatt a régi, 1909-ben létesített Diesel-motoros villanytelep nem bírta a terhelést. A város 1919. január 1-vel felmondta a Ganz-féle villamossági rt. üzembérletét és saját kezelésébe vette a telepet. Az 1921. októberében üzembe helyezett gőzegység a Gyöngyös alatt feltárt lignitet használta tüzelőanyagként. Hamarosan azonban ez sem volt elegendő. Egyenárammal ugyanis már nem lehetett biztosítani a megnövekedett szükségleteket. 1928-ban Hevesvármegye villamosításával kapcsolatban négy ajánlat érkezett be, amelyekből a város számára a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt és a Borsodi Szénbányák Rt. együttes ajánlata mutatkozott a legkedvezőbbnek. A városi hálózat átépítését és az új létesítmények fedezetét Gyöngyös ismét a Speyer-kölcsönből oldotta meg. 1928-ban megkezdődnek az egyenáramról váltó áramra történő átállás munkálatai. Ebben igen nagy szerepe volt Kabdebó Jánosnak, aki nemcsak az átépítést, és annak költségvetését tervezte, de a kivitelezés irányításában is részt vett.

16 A háromfázisú váltakozó áramra történő átállás 1931-ben történt. Ekkorra felépültek a transzformátor állomások is. Ezen kis „házikók" építésénél nem csak a célszerűségre, de a szépészeti megjelenésre is figyeltek. A legegyszerűbb „KIOSZK" a zsinagóga elé került, míg az építészetileg legszebb állomás az Orczy kastély szomszédságában, a Kossuth és a Bene utca sarkán állt.

17 (27; 28. kép) A 20-as évek elején 390 egész éjjeles falikar, 8 kandelláber és 30 db magasgyertyafényű függesztek biztosította a közvilágítást. A váltóáramra történő átállás után 341 db féléjjeles és 419 db egész éjjeles lámpa működött. A fogyasztószám 1500 db-ról 1750 db-ra emelke14 Bizáki dr. Puky Árpád Gyöngyös város polgármestere ... Gyöngyös 1927 15 SZILÁGYI Attila:-SZABÓ Béla 1987 16 Kabdebó János önéletrajza. MM. Tört.dok Gyűjt. 17 Kabdebó János önéletrajza. MM. Tört.dok Gyűjt.