Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Varga Sándor: A hasonszervi gyógymód
A „szerkesztő-tulajdonos" - ahogy magát nevezte - ebben a lapszámban fogalmazta meg programját, amelyben már ekkor kételyek is érződnek: „Mily árván vagyunk még a hazai irodalomban képviselve? azt mindannyian érezzük, pedig ha azt óhajtjuk, hogy a betegágynál nyert eredményeinek ne csupán állításnak hanem a tudomány által is igazolandó valóságnak tekintessenek, ki kell lépnünk a nyilvánosságra, és bebizonyítanunk azt, hogy a hasonszenvi gyógymód mindazon tulajdonokkal bir, melyeket tőle a tudomány és a szenvedő emberiség jogosan követelhemek. Ilyen elmélkedések vezérlettek akkor, midőn egy hasonszenvi időszaki folyóirat szerkesztésére magamat elhatároztam. Ezen gyógymód tudományos iránya mellett harczolni, annak mindenkor és mindenütt tiszteletet szerezni, állását mind a közönségnél, mind az ellenzéknél, mind az irodalomban kijelölni, ezek jelszavaim melyekkel e lapot megindítani óhajtom... Horner István orvostudor, a gyöngyösi kórház igazgató főorvosa, a kir. magy. természettudomány társulat r. tagja A lap megjelenése közel sem váltott ki osztatlan elismerést az orvosi közvéleményben, sorozatos támadások érték, úgyhogy Horner már a harmadik számban arra fordította az energiáját, hogy a tan igazát védje, ha úgy tetszik, védekezzen. Álláspontját az alábbiakban foglalta össze: „Ha az ellenfél csak kevéssé higgadtabb vérrel ítélne felettünk, és szenvedélyeinek mérsékletet kölcsönözne, némi elismerését nem tagadná meg tőlünk; mert ha a mai hasonszenvi orvosok számát a világ minden részében csak 3000-re tesszük, és ha ezek közül mindegyik naponta csak egyszer észlelte ezen gyógymód biztos sikerét, már ekkor is több ezer tanú tesz bizonyságot e gyógymód valóságáról...De vallja meg az ellenfél igaz lélekkel, találkozott-e közöttük csak egy is, ki az ily fontos tárgyhoz megkívánható előkészületekkel felruházva komoly szándékkal és férfias elhatározottsággal valaha csak egyetlen egy kísérletet véghez vitt volna a hasonszenv gyógy törvényei szerint?" Nem valószínű, hogy Homer ezekre a kérdésekre választ kapott volna. A „Hasonszenvi Közlöny" az orvostudomány csaknem minden területével foglalkozott, így természetesen a gyógyszerekkel is. A homeopátia egyik alapgyógyszerét, a belladonnát (nadragulya) ajánlja a legkülönbözőbb bajokra, így „agyvértódulás, hurutos szemlob, kötőhártyalob, torokgyík" ellen. Az általános orvosi témák mellett megjelentek a lapban az akkor még speciális szakterületeknek tekinthető cikkek is, így például: „Csuklás ujon szülötteknél", „Étkezés a kisdedeknél", „Lélekzet megrekedés újszülötteknél". Egyéb témák is foglalkoztatták Homert, a „Szerelem élvezete a terhesség alatt", vagy a sebészet tárgyköréből: „Súlyos fejsérülés agyrászkódással. " A legnagyobb teret a belgyógyászat témakörének szentelte a folyóirat, de szó esik benne a „philadelphiai hasonszenvi akadémiának rendszabályairól", „Spanyolhonban hasonszenvi tanszék felállitásá"-tól, a „szabad gyógyszerosztás"-ról. Természetesen helyet kaptak a gyöngyösi kórház hasonszenvi tárgyú aktuális közleményei is. A „Hasonszenvi Közlöny" 1865-ben megszűnt, illetve áttette székhelyét Pestre és 1866-tól „Hasonszenvi Lapok" címmel jelent meg. (Ezt a tanulmány korábbi részében már említettem, csupán a pontosítás miatt jegyzem meg, hogy Hornernek ehhez a laphoz már semmi köze nem volt.) 67 Homer életútjának eddig kevéssé ismert adaléka, hogy a Természettudományi Társulat tagja volt, (Erről csupán Molnár józsef gyöngyösi muzeológus tesz említést a Gyöngyösi Műsor 2001. májusi számában) melyet szakmai ellenfele Bugát Pál alapított 1841-ben. Arra vonatkozóan, hogy ismerték-e egymást, nem állnak adatok rendelkezésre. Azt sem tudjuk, mióta volt Horner a társulat tagja, melynek elnöki posztját 1864-ben adta át Bugát Than Károlynak.
