Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Varga Sándor: A hasonszervi gyógymód

15. kép. A homeopátia gyöngyösi megalkotója, és megszüntetője békésen nyugszik egymás mellett a gyöngyösi felsővárosi temetőben. Horner „Hasonszenvi Közlöny"-ének jelentőségét emeli, hogy a Bugát Pál által szerkesztett „Orvosi Tár" 1848-ban történt megszűnésével magyar nyelvű orvosi publikációs lehetőség nem volt, igaz, hogy 1857-ben megjelent a Markusovszky Lajos által alapított „Orvosi Hetilap", de ez sem igen adott teret a homeopata tanoknak. A homeopátia lassan és csendesen megszűnt Gyöngyösön. Dr. Horner (Vezekényi) István érdemei azonban elévülhetetlenek és elvitathatatlanok. Elévülhetetlenek azért, mert kórházat adott egy vidéki kisvárosnak, amelyben egy akkor haladónak nevezhető gyógyelv szerint folyt a gyógyítás és amely napjainkban is működik, csaknem százezer lakos egészségügyi ellátását biztosítva. Érdemei elvitathatatlanok azért, mert ennek a kisvárosnak kórházigazgatójaként először jelentetett meg Magyarországon orvosi szakfolyóiratot, amelyben egy olyan gyógymód kérdéseiről értekezett tudományos igénnyel, melynek hatékonyságát élete végéig hangoztatta. Ugyanezek az elvek vezették korábbi tudományos cikkei megírásakor is. A gyöngyösi kórház első igazgatójának a király a „Ferenc József rend koronás arany érdemkereszt polgári szalagon" kitüntetést, királyi tanácsosi címet és magyar nemességet adományozott, Vezekényi előnévvel. 1874-ben a kórház választmánya érdemeinek elismeréseként elhatározta Dr. Vezekényi István arcképének megfestését, amely 1875-ben készült el. Szerencsés egybeesése a véletlennek, hogy ez a tanulmány éppen most, Dr. Vezekényi halálának 110. évfordulóján jelenik meg, ezzel is tisztelegve a nagy előd emléke előtt, akihez hasonló egyéniségeket napjaink magyar egészségügye egyre inkább nélkülöz. Véget ért a homeopátia vázlatos története. Jelen tanulmány célja nem az volt, hogy állást foglaljon a gyógymód mellett vagy ellene, hiszen szakmai jellegű kérdéseket nem is tárgyalt. A hasonszenvészetet el lehet fogadni vagy elutasítani, természetesen lehet hinni is benne vagy úgy tekinteni, mint az emberiség által alkalmazott gyógyítási módok egy félrecsúszott területét. Egy dolgot azonban nem lehet megtenni: azt, hogy tudomást sem veszünk az egészségügy és az emberiség kultúrtörténetének erről a jelentős állomásáról.