Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

A közlekedési helyzet a XIX. század elején soKat javult. A Patán áthaladó Gyöngyös-Pásztó út ugyan nem volt országút, de kiemelten fontos kocsiútként kezelte nemcsak a mezőváros, hanem a vármegye is. A patakon átívelő úgynevezett nagyhidat a megye építtette, de ez a többször javított fahíd 1821-re használhatatlanná vált. A következő évben Markmüller József vármegyei „rendszerint való indzsenyőr" azt a meglepő vizsgálati eredményt közölte, hogy egy kőhíd építése olcsóbb lenne, mint új fahíd ácsolása. így készülhetett el 1823-ra Rábl Károly tervei alapján a Danka-patak kétnyílású kőhídja, melyet Nepomuki Szent János szobrával is ékítettek.

108 A szobor valószínűleg másodlagos elhelyezésben állhat itt, mert az 181 l-es egyházlátogatási jegyzőkönyv már említ egy Büky József kanonok által a nagyhídnál emeltetett Nepomuki szobrot.

109 A hidak környékén számtalan helyen megtalálhatók a vízen átkelőket oltalmazó szent szobrai, aki a Moldva folyóban nyert mártírhalált. E szobornak az a különlegessége, hogy magán a hídon nyert elhelyezést, s ez a megyében csak itt és Tarnamérán figyelhető meg. 1830-ban a Zám-patak felett is megépült egy kétnyílású kőhíd, a mezőváros központjától mintegy másfél kilométerre, majd 1847-re Gyöngyöspata 11 hídjából már nyolc kőből készült."

0 Az 1848-as forradalom híre március 17-18-án jutott el Patára, a várakozás és izgalom tapintható volt. Ehhez képest az áprilisi törvények fogadtatása vegyes a mezővárosban. Az általános lelkesedés, a pozsonyi, pesti hírek felkorbácsolták a helyi kedélyeket. A jobbágyok, de még a felvilágosultnak mondható földbirtokosok is izgatottan várták a jobbágyfelszabadítást, csak azt tekintették kérdésesnek, hogy a volt földesurakat miként, hogyan kell kártalanítani. Helyben országos mintára megalakították a patai Nemzetőrséget, mely április, május hónapokban a közrend és közcsend felügyeletére létesült, ekkor még szó sem volt arról, hogy fegyveresen háborúba kell vonulni."

1 A 2400 főnyi lakosságból 202 fő jelentkezett nemzetőrnek, mely a fegyverfogásra képes helyi férfi lakosság nagyjából egyharmadát jelentette. (Egyébként több nemzetőri összeírás is fennmaradt, némileg eltérő adatokkal, de a létszám mindegyikben 150-200 fő körül mozog.) A 4 molnár, 4 csizmadia, l-l kovács és szűcs a mezőváros kézművesiparát reprezentálta. Mellettük természetesen megjelent a település kisszámú intelligenciája, Latykó József lelkész, Rakovszky István lelkészsegéd, Márkus Alajos éneklő, Iványi István, a város hadnagya, de a derékhadat, a nemzetőrség 90-95 százalékát azok a földművesek, zömmel szőlőmunkások alkották, akik a lelkesedés mellett hatalmas keserűséget is éreztek. Az áprilisi törvények ugyanis teljesen rendezetlenül hagyták a szólődézsma kérdését, míg az összes többi feudális jellegű szolgáltatást megszüntették, eltörölték. Nem nagyon csodálható, hogy egy szőlőmonokultúrás területen a szőlőmunkások követelőzni kezdtek, megtagadták a dézsma fizetését, sőt - főleg a szomszédos Tarjánban, de Patán is -, egyfajta földfoglaló mozgalom is elindult. A gyöngyösi huszároknak jutott az a dicstelen feladat, hogy felsőbb parancsra leverjék a paraszti mozgalmakat."

2 Ez a visszás intermezzo végig éreztette is hatását a forradalom idején. Ez a csalódás tartotta távol a tényleges nemzetőri szolgálattól, a forradalmi seregtől a földművelőket a mezővárosban, de az alföldi területekhez képest ezért hiányzik például a község legendáriumából teljességgel a Kossuth-kultusz hagyománya. 108 HML. IV-8/4. 123. Patai kőhíd felépítése (1823) 109 Az anyakönyvek 1662-től a településen megtalálhatók 110 SZABÓ Lajos /Szerk./ 1998. 27. 111 HML. IV-106/2. Gyönyöspatai nemzetőrség iratai 1848-49. 112 HORVÁTH László 1999/d. 14.