Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig
Míg jogi szempontból egy világ választotta el a helyben élő nemeseket a patai jobbágyoktól, addig az életszínvonalat, tehetősséget tekintve egy jobbágy színvonalán élhettek. 1846ban azért is írtak így „Pata városában lakos házas zsellérség összeírása" alkalmával, hogy e négy család ugyan „nemes, de jobbágynak bérmálták el őket". A XIX. század elejétől kényszerűségből gőzerővel folyt az addig műveletlen bozótoscserjés területek irtása, ez volt az egyetlen módja, hogy valamilyen módon, s lehetőleg dézsmakötelezettség nélkül földhöz jussanak az egyre szaporodó családok. Ennek eredményeként 1830-ra a Felső-közép-bércet is feltörték és azt szántóföldi művelés alá vették. ANagypallagi dűlő addig kaszálónak használt területét is bevonták művelés alá, de itt nem teljes úrbéri szolgáltatást adtak a földesúrnak, hanem csak mint bérelt földek után volt szokás, árendát fizettek. 1842-ben már 130 hold irtásföld volt a mezőváros határában, annak ellenére, hogy a földesúri kisajátítás ezekre a területekre is kiterjedt. 102 A lakosság arra is rászorult, hogy szántóföldet vegyen árendába (bérletbe). Ezeknek az úgynevezett váltott földeknek a területe folyamatosan nőtt, 1833-ban már közel 12 ezer liter gabona elvetésére volt alkalmas. Ugyanekkor még 34 hold váltott rétről is vannak adatok. A bérleti díj szabályozatlan volt, amelyet a bérlők egy része igencsak sérelmezett. Például özvegy Zsila Jánosné a Labodási dűlőben levő hat kilás földjétől két forintot fizetett évente gróf Forgáchné Batthyány Izabellának. A szomszédja, Kecskés Gáspár pedig a felényi föld után többet, két forint 24 krajcárt. A kialakult gyakorlat már csak azért is sújtotta a parasztokat, mert miután föltörték, gondos műveléssel és trágyázással „megjavították" a rétet, a földesúr azt elkobozta és majorsági birtokához kapcsolta. így tett például gróf Batthyány Izabella az említett Labodási dűlőben 1833-ban. 25 embernek árendába adott földjét három év múlva „tulajdon majorsági táblájához csatolta összve", pedig a bérlők „a még vadföldeket jól és alaposan kiművelték és 103 kocsi trágyával átdolgozták.". 103 Gyöngyöspata földesurainak személye a XIX. század közepére teljesen megváltozott. A legnagyobb birtokos gróf Forgách Alojzia férje révén a báró Jeszenák család lett, a HallerBrudern-Draskovits-birtokot pedig báró Podmaniczky Lajos örökölte. Az egykori Nyáryféle négy línea további aprózódásával Némethné Péchy Amália, Almásy Zsigmond és néhány kisnemes is birtokot szerzett a mezőváros határában. 104 Az utolsó dézsmaösszeírások alapján továbbra is a szőlőtermelés meghatározó jellege domborodik ki. Az 1804-ben összeírt 342 szőlősgazdára később külön kitérek, a 190 gabonatermelő parasztcsaládnak a dézsmás földeken mindösszesen 3110 kereszt volt a termése. A termelők 39 százaléka csak 10 keresztig, egynegyede 20-30 kereszt között, 14 százaléka 30-50 kereszt közötti gabonamennyiséget aratott le. Ez az úrbéri földeken megtermelt menynyiség a lakosság mindennapi igényeit sem fedezte. A hiányzó gabonát kukoricával és burgonyával pótolhatták, melyeket a „váltott földeken" termeltek meg. 105 101 HML. IV-7/b/52. Gyönyöspata rovásadó összeírás 102 HORVÁTH László 2001. 71. 103 SUGÁR István 1996. 25. 104 BOROVSZKY Samu 1909. 42. 105 HORVÁTH László 2001. 72
