Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig
Az 1831. évi kolerajárvány miatt „nagy volt ezen esztendőben a halandóság" Gyöngyöspatán, és hogy ez milyen riadalmat váltott ki a lelkekben, arról naplójában igén érzékletesen, szép magyarsággal írt a település plébánosa, Grieger Ferenc 100 : Századok állig szülhetnek több szerencsétlenségeket, mostohább eseteket, rémítőbb történeteket, mint e mostani 1830 és 1831 esztendők... A felséges Istennek sz. keze nagyon meg nehezedett rajtunk. A világ s abban minnyájunk elfajultságának igazságos büntetéséül ujabb szomorúak, ujabb és rémítőbb veszélyek lebegenek már fejünk felett. ... Egy eddig hazánkban, de még Európában is ösméretlen mirigy Nyavalya köszönt be a folyó 1831-dik Esztendő Junius Holdnapjában Édes Magyar Hazánkba eze cserencsétlen nevezett alatt cholera... Gyors lépésekkel a faluk városok elzárattak, hogy szabad közösülés ne légyen. Különösen Szolnok, Poroszló és Heves várossá erős őrizet alá tétettek, hogy azokbul egy lelket sem bocsájtanának ki. De egyéb becsületes helyeken is mindenütt vasvillás emberek álnak, s egyik helybül a másba nem eresztenek, hacsak passussa nincs, hogy egésséges helyről jön. Én magam a napokba Gyöngyösön keresztül Detkre menvén, sőt tegnap Tarjánba, passust vittem magammal, s ugy bocsájtattam útnak. A Passusomat örök örök emlékezetre a Patai Archívumba be is tettem. A mi szorosan Pata Városát illeti: Mik sem voltunk okosabbak azoknál ha gyávábak nem voltunk.- Mi mihelyst Gyöngyösön ki ütött és Tarjábna a nyavalya, azonnal el zártuk egy mástul magunkat ugy hogy a madár-is tsak fejünk felett mehetett el, de köztünk nem.- eleinte 100 ember is strázsált fő kép éjszaka, de lassan lassan a nép is kedvetlenedvén, zúgolódván is mert le sem arathatta kevés termését, sem nem dolgozhatott a strázsák száma kevesebre vétetett ugy hogy nappal a Gyöngyös fele való uton lévő második hidnál vagy is a Györki völgynél volt mindennap három vasvillás strázsa, itt pedig a kápolnánál szinte három. ezeknek kötelessée volt minden emberrel gorombáskodni, sem Urát sem Papját sem Tisztját sehová sem bocsájtani, e mellett minthogy vas-villájok hegyénél tovább gondolkodni nem tudtak, mi természetesebb következés mint az hogy látván ezen pór Nép most magát annyira meg hatalmazva lenni, el bizta magát benne, s már olyanokrul kezdett álmodozni, hogy ő Urának nem engedelmeskedik, dézsmát nem ád, szolgálattyára nem megy - s ezekből állott egész nap a Strázsa Urak között a diseurs.Ez igy tartott September elejéig , a midőn is minek-utána mindenütt szabad járás volt, mi meg is jártuk a bolondját (:azért mert egy nyúl-szivü Szolga Biró ekkor igy akarta mi oly szorosan zárkóztunk, mint Cholera elején, végre jött a Consilium parantolattya, hogy mindenutak szabaditassanak fel, ugy mi is nagy nehezen fel szabadultunk s Patán a szabad keresztül járás meg nyilt mint mondám September elején, híjába esvén ekkor annyi száz meg száz emberek el henyélt napja, annyi éjszakázása.Ezen strázsák és szoros fel vigyázások következésébe kétségkívül más bajunk is volt. Lakossainknak nagyobb része ezen üdéiben az Al-földön volt aratáson, a honnét is részt szerént az ott uralkodó nyavalya félelméből, rész szerént dolgaikat el véezvén haza jöttek. Ezek még az uton el fogattattak, s a Szent Háromság kápolnájánál lévő kertbe utasíttattak Contumaciát tartani per 10. 15 nap is a ki minő helyről jött- ezek dologtalanul ott töltötték a leg drágább üdőbe és pedig dolog üdőbe a ki rendelt napokat, pedig voltak egyszerre 75en is. a mi fájdalmasabb azt lehet mondani hogy éhen szomjan, mert némellyek kaptak ugyan onnan hazulrul enni és innya de a szegényebbeknek a házoknál sem lévén egy harapás kenyér is, most sem dolgozhatván, koplalás volt a részek s éhen hálás is lett volna ha 100 Grieger Ferentz Patai Plébánus feljegyzései az 1822-1838 közötti évekből. Az 1742-ben megnyitott Proth Lieber Patensis Cong. Sancti Patris Francisci... jegyzőkönyv üresen hagyott lapjain olvasható.
