Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban

kellő ismeretséggel rendelkezett a tisztségviselők egy részének lanyhaságáról, s azt ellensúlyozni tudta személyes fellépésével, határozottságával.

67 Almásy több kormánybiztos bevonásával látta el feladatát. Együttműködésük mikéntjéről, személyes viszonyukról meglehetősen hézagosak az információk. Előfordulhattak súrlódások is közöttük. Erre utal a Pesti Hírlap 1849. január 5-i számában: ,Amit egyik tesz, a másik jobban akar tenni. Egyik a másikra utal a rossz eljárás alkalmakor, a dicsőséget pedig mindenik arrogálja..."

6

^ Az eseti viszályok ellenére azonban amire ki lettek nevezve, elvégezték. Almásy kormánybiztosi tevékenységének a befejezésekor a kezdetekhez képest jelentősen megváltozott az ország katonai helyzete. Bekövetkezett a Windisch-Grätz tábornagy vezette császári főerők támadása, bár annak valóságos méretei és hatásai még nem bontakoztak ki igazán. így ezek még nem befolyásolták Almásy tevékenységét, de a következő napokban a magyarok visszavonulásáról érkező hírek már lohasztólag hatottak a lelkesedésre. Mindenesetre a katonai helyzet változása a korábbitól is szükségesebbé tette a Schlik elleni gyors győzelmet. Arról, hogy Almásy miként ítélte meg kormánybiztosi tevékenységét, csak egyetlen forrás áll rendelkezésünkre, a császári hadbíróság 1850-ben felvett gyöngyösi tanúvallomásai. Ezek azonban olyan vallomások, amelyek Almásy szerepét kisebbíteni, enyhíteni törekedtek, ezért csak némi fenntartással fogadhatjuk el hitelesnek. Egyikük, Hanisz Imre a következőket vallotta: ,Almásy Pállal Egerben jővén össze, midőn ott, együtt confidentiával beszéltek, s a Tanú a forradalmi eljárás ellen ellen szenvét nyilvánította, és a dolognak rosz kimenetelét mint bizonyosnak jóslotta, Almásy Pál is oda nyilatkozott, hogy ő maga is az egész eljárás ellen ellenszenvei van, és hogy a kormánybiztosságot is csak azért vállalta el, mert reményű, hogy mint ilyen talán többet tehet a dolognak barátságos útoni kiegyenlítésébe, - s miután a világ előtt, úgy áll ezen dolog, mint magyarügy, elhagyni sem lehet, hanem minden módon azon igyekszik, hogy valami jó egesség (sic!) történjen... "

69 Almásy valóban nem tartozott a radikálisok közé, de a kormánybiztossággal kapcsolatos ilyen irányú nézetei rendeleteiben nem mutathatók ki. Azok megfogalmazása, stílusa az OHB, s azon belül Kossuth törekvéseivel teljes összhangot mutatnak. Nehezen hihető, hogy magánemberként ennyire eltérő nézetet képviselt volna. Almásy a hevesi lovas nemzetőrökkel részt vett Mészáros Lázár Schlik elleni ellentámadási kísérletében. Mészáros főerejét Miskolc környékén 6603 rendes gyalogos, zömmel honvéd, 1052 gyalogos nemzetőr, 759 huszár, zömük újonc, 1214 lovas nemzetőr és 447 tüzér alkotta 27 ágyúval. Ehhez járultak még hozzá a szepesi, az ung-beregi különítmények, illetve a létszámban nem szereplő szabolcsi és zempléni nemzetőrök, amelyek Zemplén megyében állomásoztak. Mészáros egy kombinált hadműveleti terv keretében akarta elfoglalni Kassát. Ehhez főerejét két nagyobb dandárra (parancsnokaik: Pulszky Sándor ezredes és Dessewffy Arisztid alezredes) és két kisebb különítményre (parancsnokaik: Perczel Sándor és Theodor Rembowski őrnagyok) osztotta fel, s a hadműveletben Eperjes elfoglalásával elterelő szerepet szánt a szepesi (Driska Szilárd százados) és az ung-beregi (Rapaics Dániel őrnagy), valamint Kassa bevételénél a zempléni (Wladislaw Tchorznicki alezredes) különítményeknek is. A hevesi lovas nemzetőrök 5 százada a 67 HAJAGOS József 1996. 112-113. 68 PESTI HÍRLAP 1849. január 5. 69 HML V-101/b400. d. 9.