Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban

el. 2 Az idősebb ág tulajdonát képezte a gyöngyösi Almásy-ház is (Szent Bertalan út 3.), amelyet 1784-ben Almásy Pál hasonló nevű dédnagyapja építtetett. 3 A felsorolt birtokokból is kitűnik, hogy az idősebb ág tekintélyes, arisztokratákéval vetekedő birtokokkal rendelkezett. (A család két ága egyébként ténylegesen is az arisztok­raták közé emelkedett, mivel uralkodói adományként grófi rangot nyertek.) A nemesek so­rából azonban nemcsak birtokaik nagysága, hanem az általuk viselt tisztségek is kiemel­ték őket. A dédapja, Almásy Pál királyi tanácsos, jászkun al-, majd főkapitány, később a Hétszemélyes tábla tagja (szeptemvir) volt. A nagyapja, szintén Almásy Pál, 1776-tól ki­rályi kamarás, 1783-87 fiumei kormányzó, majd a II. József által Pest, Heves, Nógrád, Borsod és Fejér megyék egyesítéséből létrehozott kerület főispánja. A kerületek 1790-es megszűnése után több fontos tisztséget nyert el, a Hétszemélyes tábla tagja, Arad várme­gye főispánja, koronaőr, majd főlovászmester lett. 4 Almásy Pálnak két felnőtt kort megélt fia volt, Ferenc és József. Az utóbbi Berzeviczy Zsófiát vette feleségül, akitől két lánya, Gabriella és Zsófia, majd 1818-ban Pál nevű fia született. Almásy József 1823-ban fiata­lon, mindössze 30 évesen halt meg, miután a család ügyvédje, Szentál Ferenc megmér­gezte. 5 így ő csak megyei főszolgabíróságig vihette. Szintén fiatalon, utód nélkül hunyt el 1827-ben Ferenc nagybátyja is, ezzel az idősebb ág birtokainak egyedüli örököse a még gyermek Pál lett. Almásy Pál a kor gyakorlatának megfelelően jogászi végzettséget szerzett. Joggyakorla­tát Heves vármegyénél végezte. 1836-ban tiszteletbeli - vagyis díjazás nélküli - megyei al­jegyzőnek választották. A sikeres ügyvédi vizsga letétele után 1838-ban megvált a megyei közigazgatástól. Ettől kezdve évekig birtokain gazdálkodott. Az idősebb ág birtokainak egy része édesanyja kezelésében maradt, özvegyi jogon ő volt haszonélvezője a gyöngyösi Almásy-háznak is. A fiatal Almásy Pál így is tekintélyes birtokok felett rendelkezhetett, így a tiszabői, a tiszagyendai uradalmakkal és a tarnaleleszi birtokrésszel. A tiszabői uradalom 38,58 hold belső telekből, 648,16 hold szántóföldből, 515,78 hold kaszálónak használt rét­ből, s az utóbbihoz tartozó fűzfa és nyárfa erdőkből állt. A tiszagyendai uradalom 4,16 hold belső telekből, 612, 91 hold szántóföldből, 492,85 hold legelőnek használt rétből, 372,08 hold kaszálónak használt rétből és 276,63 hold vízjárta lapályos területből állt, ehhez járult még a Nemes Jánostól vásárolt 85 hold birtokrész, valamint a Hellebronth Antaltól csere révén szerzett 2 hold szőlő. A tarnaleleszi birtok 2 hold belső telekből, 130,77 hold szántó­és kenderföldből, 16,78 hold kaszálónak használt rétből és 385,25 hold erdőből állt. Közü­lük a legértékesebb a tiszagyendai uradalom volt, amelynek becsértékét 1847-ben 217 907 váltóforintban és 54,5 krajcárban állapították meg. A tiszabői uradalmat 209 767 váltófo­rintra és 25 krajcárra, a tarnaleleszi birtokot pedig 37 426 váltóforintra és 40 krajcárra értékelték. 6 Tiszabői birtokához csinos kúria is tartozott. Legtöbbször Almásy itt időzött, de sűrűn megfordult Gyöngyösön és Pesten is. Viszonylag fiatalon nősült meg 1839-ben. Felesége gróf Batthyány Amália, gróf Bat­thyány Imre főlovászmester leánya lett. Ezzel a házassággal szoros rokoni kapcsolatba ke­rült az arisztokráciával, amellyel életvitelben is azonosult. Több kortársa, pl. Degré Alajos 2 FÉNYES Elek 1984. I-II. k. vonatkozó részek; HML IV-l/a 151. k. 151., 405.; HL 1848-1868 129. cs. (Almásy Pál végrendelete). 3 DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál 1978: III. k. 146. 4 Gróf ALMÁSY Dénes 1903. 42., 62-63.; OROSZ Ernő 1906. 5-6. 5 Gróf ALMÁSY Dénes 1903. 64., 139. 6 HML IV-l/a 151. k. 151., 405. A váltóforint 42, a pengó'forint pedig 60 krajcárból állt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom