Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Kozári József: Adalékok Gyöngyös 1956-os történetéhez

kocsit kértek a hadosztályparancsnoktól a szovjet emlékmű ledöntéséhez, és azt meg is kapták. Az emlékművet ledöntötték. Atrocitásokra nem került sor, ami nem utolsósorban hadsereg rugalmas magatartásának volt köszönhető. A szovjet emlékmű ledöntésének idején a laktanya előtt is tüntetett egy körülbelül 200 fös tömeg, akik fegyvert követeltek, de az ezzel megbízott tiszteknek sikerült meggyőzéssel távozásra bírni őket. 20.00 óra körül azonban újabb tüntetők érkeztek a laktanya elé fegyverszerzési szándékkal. A menet élén 3 tehergépkocsi haladt. Ezek vezetői nagy sebességgel a laktanya kapujának kormányozták járművüket, így akarván betörni az objektumba. Elképzelésüket azonban nem sikerül megvalósítani, mert a laktanyából a tehergépkocsikkal szembe indítottak egy harckocsit, s ugyanakkor az őrség riasztó össztüzet adott a levegőbe. Ennek hatására a tömeg szétszaladt 21.30-kor azonban ismét mintegy 1500 fegyvert követelő lepte el a laktanya kapuja előtt térséget, és a rendőrség, valamint a városi pártbizottság előtt is sokan gyülekeztek. Ezeket a csoportosulásokat azonban a városban járőröző harckocsiszakasz feloszlatta. „Ennek a szakasznak én voltam a parancsnoka - mondja egy visszaemlékező. A laktanya falánál lévő őrségbe voltam beosztva, részt vettem a riasztólövések leadásában, és elmondhatom, hogy nagyon vigyáztunk, nehogy megsebesítsünk valakit. Szóval ott vagyok a falnál a kapu közelében, amikor hivat a hadosztályparancsnok, és azt kérdezi, vállalnám-e hogy egy harckocsiszakasszal kimegyek a főtérre a tömeget feloszlatni. Miért ne vállalnám, felettem. El is indultam három harckocsival. Kiértünk a főtérre, ami tele volt emberekkel és egymáshoz szorosan felzárkózva elkezdtünk körözni. A tömeg utat engedett és felhúzódott a járdára. A következő körben már féllánctalppal a járdán mentünk, így az ott lévők még nagyobb teret engedtek. Amikor a tömegből egy „benzinespalackot nekik" kiáltás harsant, a hang irányába kézifegyverekből riasztólövést adtunk le. Erre a tüntetők szétfutottak. Nagyon vigyáztunk hogy senki se sérüljön meg. Én a harckocsimmal Gyöngyössolymos felé a víztoronyig kergettem egy csoportot, gondosan ügyelve rá, nehogy utolérjük őket. A parancs végrehajtása közben senkit sem sebesítettünk meg, és semmiféle sérülést nem okoztunk. Ezért dicséretet is kaptunk a parancsnoktól. A feladat végrehajtása után én elmentem pihenni." A főtér tehát kiürült, a laktanya előtt tüntetők azonban nem tágítottak. Fegyvert követeltek, amellyel Budapest megsegítésére kívántak vonulni. A helyőrségparancsnok tárgyalásokat kezdett veiül de nem volt hajlandó fegyvert kiadni. A tárgyalások négy és fél órahosszat tartottak, de nem vezettek eredményre. Ekkor a kapu védelmére beosztott tisztek riasztó össztüzet adtak levegőbe, és ezzel egyidejűleg egy harckocsi is elindult a hátsó kapun keresztül a tüntetők szétzavarására. Ugyanebben az időben érkezett a laktanya elé az a harckocsiszázad, amelyet még éjfél körül kért a helyőrségparancsnok az abasári 44. harckocsiezredtől erősítésül. Ekkor már éjjel fél kettőre járt az idő, tehát október 27-ét írtak. A felvonuló erőt látva a törne; szétoszlott. Haláleset vagy sérülés nem történt. 2. kép.