Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Kozári József: Adalékok Gyöngyös 1956-os történetéhez
Október 27-én a város „felzaklatott állapotban volt", amely arra késztette helyőrségparancsnokot, hogy megerősítse a laktanya és a város közrendjének védelmét. Enne érdekében Abasárról két harckocsi-zászlóaljat vezényeltek Gyöngyösre, megerősítették pipishegyi lőszerraktár őrségét, és a laktanya területére szállították a 34-es AKÖV járműparkját, megelőzendő azok jogtalan felhasználását. Az esti órákban tüntetés kezdődött több ezer ember részvételével. A tüntetők a középületek elé vonultak, majd az épülete birtokbavétele után az ott található okmányok égetéséhez fogtak. A helyszínre érkezett harckocsiszakasz azonban szétzavarta a tüntetést. „A h[arckocsi]k a feladatukat sikeresen végrehajtották, ezzel elejét vették a komolyabb rombolásnak és gyújtogatásnak Az éjszaka folyamán sűrű járőrözést hajtottunk végre". A tömeghangulat láttán a helyőrségparancsnok utasítására a hadsereg megszállta a postát, a rendőrség és a járási kiegészítő parancsnokság pedig irattárával együtt a laktanyában nyert elhelyezést. Amikor a tömeg tüntetni kezdett a kapitányság épülete előtt - emlékezett a rendőrség hajdani munkatársa - Az öreg Tóbiás őrnagyot, a kapitányság akkori vezetőjét toltuk a erkélyre, hogy beszéljen a tüntetőkhöz. 0 nem a legszerencsésebben kezdte, mert így szólította meg őket: elvtársak! Hiába, a beidegződés. Mi kiabáltuk neki, hogy ne elvtársakat mondjon hanem polgártársakat. Ott voltunk szétosztva sorban, az ablakokban. Csak a jó isten mentett meg bennünket, hogy nagyobb zűr legyen. Egy fiatal kollégám például, amikor meglátta, hogy az épület előtt álló teherautó ponyvájának tetején, egy ránézésre nem éppen absztinens ember, egy Kockás nevű kéményseprő ugrál, oldalba bök, és azt mondja: te én ezt leszedem. Meg ne hülyülj! Eszedbe ne jusson! -kiabáltam rá. Egyetlen lövés dördült, az is kapun belül, és nem a tömegre. Amikor csendesedett a helyzet, egy weapon jött értünk, és azzal kellett az összes iratot a laktanyába szállítanunk. Bejelentőket, meg mindent. Az épületben ott volt az ÁVH egy részlege is, de ők már korábban megléptek. A fegyvereiket is otthagyták, és a páncélszekrények is ott álltak nyitva. A fegyvereket a laktanyába szállítottuk, a páncélszekrények tartalma pedig a kályhákba került. Az utolsó pillanatig, amíg az épületben voltunk minden kályhában, ami csak az épületben volt, tüzeltük az ÁVH iratait. De így se győztük. Ami nem fért a kályhákba, azt a pincébe vittük, ahol mindig volt legalább fél méteres talajvíz. Ebbe szórtuk az iratokat. Úgy tudom, hogy később egy Novoszád János nevű nemzetőr ezekből az iratokból többet kihalászott és megszárított. Amikor a laktanyába értünk mindent leadtunk, a rendőrségi fegyvereket is. Én ugyan megtartottam a magam pisztolyát. A laktanyában géppisztolyokat kaptunk és a városban járőröző csoportok közé osztottak be bennünket. Még ugyanaznap este hetedmagammal egy weaponon mentünk járőrözni a városba, mert rendbontást és tüzeket jeleztek. A borforgalmi előtt égtek az iratok. Az ott lévőket géppisztolyból a levegőbe leadott sorozatlövésekkel oszlattuk szét. A fenti események hangulatát plasztikusan tükrözik Hovanyecz László, egykor nemzetőr írásai: „Itt állunk a pénzügyőrség székháza előtt. A leggyűlöltebb épület a bortermelők számára. Mert ugye azok a francos fináncok!... 4 Meg kell semmisíteni minden iratot! - harsogja valaki. Soha népszerűbb javaslat bortermelő számára. 5 Oláh Gyurka pedig, a Sütőipar Vállalat elmenekült igazgatójának a bátyja, a javíthatatlan iszákos egy nemzetiszínű lobogóba burkolózik, amelyből kivágta a Rákosi címert, és elrikkantja magát: Utánam, én vagyok a légióparancsnok! A szőlőtermelő légionáriusok tömege pedig meglódul, s Oláh Gyurka 4 Hovanyecz László: Az én vidám forradalmam Népszabadság 1991. október 23. 5 Hovanyecz László: Kellene egy csapat Népszabadság 1989. június 10. 15. 1.
