Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Besze Tibor: Adalékok a gyöngyösi szántógazdálkodáshoz
úgy próbáltak segíteni magukon, hogy mások földjére vetettek szemet és szomszédjuk birtokát elszántották. 52 A Nemes Tanács 1785-ben egyenesen saját tagjait utasította rendre azzal, hogy aki közülük ilyet cselekszik, az szigorú büntetésre számíthat. Egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy éppen a tanácsbélieknek kellene jó példával elől járni. 53 Önkényes földfoglalókról is tudunk, akik a városi legelők egy részét törték fel, hogy maguknak szántót szerezzenek. Az oppidum jegyzőkönyvének 1787-es bejegyzése szerint „... eg némely Lakossaink ... új fogásokat fogtanak föl... ezt önnön maguktál bátorkodtak tselekedni semmi hírt sem adván az elöljáróknak. 54 A földhözjutás legfáradtságosabb módja a határbeli parlagföldek feltörése volt. Aki a város tövises, bokros, parlagon heverő földjéből magánok szántót akart irtani, az ezt 1685-től kezdve szabadon megtehette, csak szándékáról előtte a bírákat értesítenie kellett. 55 Az írtványföldek négy esztendeig tehermentesek maradtak. Mindenkit köteleztek ugyanakkor arra, hogy esztendőnként felszántsa, kitisztítsa, mert ha ezt elmulasztotta, az első évben nagy fáradtsággal megművelt területet elvehettek tőle. 56 Az Encs pusztán lévő ,J\íacska tövissel termő" gyep kiirtását és felszántását 1756-ban engedélyezte a magisztrátus azzal a kikötéssel, hogy azt dinnye és kukorica alá használják. 57 Az adómentes évek leteltével az írtásföldek után is a szokásos járadékokkal tartoztak a gazdák. 58 Gyöngyösön 1720-ban az összeírok összesen 15 hold írtványt találtak. 59 Az úrbérrendezéstől 1828-ig eltelt fél évszázadban az egész határban 74 holddal nőtt az írtványföldek mennyisége. Az országos összeírás idején ebből 40 hold nemesek, 34 hold pedig jobbágyok kezén volt. 60 Források hiányában azt nem tudjuk megállapítani, hogy 1720 és 1771 között mekkora volt a feltört parlagföldek nagysága, de a legdinamikusabb népességnövekedés idején a tövissel, bokorral benőtt addig haszontalan területek jelentős részét vonhatták be a termelésbe. Az írtvány a város eredeti határán belül csakúgy, mint a prédiumokon az adómentes évek letelte után is művelője birtokában maradt, aki földjét a kötelező szolgáltatások megfizetése után „... mint saját örökét" használta. 61 Az újraosztásos földközösség tehát az oppidum pusztáin sem volt kizárólagos, hiszen a szántók egy töredéke a feltörés jogán itt is az első művelőjét illette. Ha a gyöngyösi taksás nem kapott az osztályföldekből, engedély nélküli földfeltörésre, mások parcellájának elszántására nem vállalkozott, az irtást pedig túlságosan fárasztó munkának találta, akkor az oppidum határain kívül is bérelhetett magának szántót. A szomszédos Püspöki határát például 1695-ben Fenessi püspök évi 100 forintért adta bérbe a gyöngyösieknek. 62 A halászi jobbágyoktól is rendszeresen árendáltak a hozzájuk közeleső földekből. 63 Bél Mátyás 1730 táján is úgy tudta, hogy a helybeli jobbágyok idegen földek bérbevétele útján igyekeztek kiegészíteni jövedelmüket. 64 52 HML-V-101/a/3. 76-77. 53 HML-V-101/a/6.917-918. 54 HML-V-101/a/7.129. 55 HML-V-101/a/l. 183. 56 HML-V- 101/a/5. 385. 57 HML-V- 101/a/5. 384. 58 HML-V-10 l/a/l. 183. 59 HML-IV-7/a/l. öi. 555. 228. 60 HML-I V-7/a/ 18.oi.1113.1828. Observationes 61 HML-V-101/a/l. 183. 62 SOÓS Imre 1975. 237. 63 SOÓS Imre 1975. 219. 64 BÉL Mátyás 1968. 102.
