Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Besze Tibor: Adalékok a gyöngyösi szántógazdálkodáshoz
A földhözjutás különféle lehetőségeinek számba vétele után sem feledkezhetünk meg arról, hogy Gyöngyösön a lakosság nagy részének a szántóművelés alkalomszerű, kiegészítő jellegű tevékenység volt, melynek az agrárgazdálkodásban játszott szerepe a XVIII. század folyamán egyre csökkent. Bár a mezővárosiak szántókban szűkölködtek, forrásaink osztályföldek parlagon hagyásáról is rendszeresen tudósítanak. Az, hogy az osztályföldekből sok parlagon maradt, elsősorban a müveléshez szükséges igaerő hiányával magyarázható. 65 Az oppidum határában négy ökörrel szántottak, így a taksások nagy része csak másokkal társulva tudta parcelláját megművelni. 66 Soknak egyáltalán nem volt igásállata és ha a földosztásnál sorra került akkor tehetősebb gazdák állatainak bérbevételére kényszerült. A tanács mindig idejekorán figyelmeztette azokat, „... az kiknek vonó marhájok nincsen, hamarjában megh nem szántathattya osztály földit, hanem mások után kelletik járni". 67 Az igaerő hiánya ugyanis akadályozta a szántóművelés kötelezően előírt rendjét, melyre a magisztrátus éberen ügyelt. Éppen ezért évről-évre úgy intézkedett, hogy ha a határban parlagon hagyott földet találnak, melyet a megadott határidőre nem szántottak meg, azt bárki felfoghatja és megművelheti. 68 A szántás mellett a boronálás és vetés idejét is meghatározták. A taksás csak e munkálatok elvégzése után számított osztályföldje jogos birtokosának. Ezt támasztja alá az elöljáróság 1799. évi határozata, mely szerint „... a Ki maga ... földét bé nem veti, akkor többé semmi Jusst fenntsemis tartson hanem ... Bíró úr által bátorságosan másoknak adatasson". 69 Parlagon maradhatott akkor is a szántó, ha birtokosa úgy ítélte meg, hogy gyenge minőségű föld jutott néki, amivel vesződni nem érdemes, bérbe adni pedig nem tudja. Tartósan azonban a fent említett művelési kényszer miatt nem lehetett parlagon hagyni az osztályföldeket. Szent György (április 24.) napjára minden parcellának gazdája került. 70 A XVIII. század első harmadában a gyöngyösiek a szántókat még két nyomásban művelték. Ekkoriban az egyik nyomásba őszi és tavaszi vetés kerül, a másik pedig ugaron marad. 71 A népességszám gyors emelkedése a határhasználatra úgy hatott, hogy a mezővárosiak áttértek a háromnyomásos gazdálkodásra, mert így a bevethető terület nagysága megnőtt. Ennek az áttérésnek a pontos idejét nem ismerjük, de feltételezhető, hogy a váltás legkésőbb az 1770-es években megtörtént, melynek eredményeként ,Agri Territorii huius in 3 Calcaturas subdivisi habentur" 12 , aminek „egy tertiája ... Őszivel; másik ... tavaszival" volt bevetve, a harmadik ugarnak maradt. 73 A nyomások pontos helye források hiányában nehezen rekonstruálható. Annyit tudunk csupán, hogy a Sár-hegy felől lévő calcatura a város keleti, északkeleti határában a Sárhegytől délre, a Pata felől lévő calcatura pedig a Tarján, Pata, Réde által közrefogott délnyugati határrészen terült el. A Kőkúti nyomás helyét nem ismerjük. 74 A bevetett calcaturák felosztásáról az alábbi táblázat tájékoztat: 65 HML-V-101/a/8. 101-102. 66 HML-IV/7/a/18 öi. 1113. 1829. Observationes, 19. 67 HML-V-101/a/2. 174. 68 HML-V-101/a/6. 81. 69 HML-V-101/a/8.90. 70 HML-V-101/a/4.462. 71 HML-IV-7/a/1. öi. 555. Observationes 229. 72 HML-IV-7/a/18. öi. 1113. 1828. Observationes 18. 73 HML-V-101/ b. 93. CIV. 57. 74 MOL-P-518/a/2. 68-69.
