Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából

téneti Társaságnak, szerkesztette az Élet című katolikus irodalmi hetilapot (1924-35) és az Irodalomtörténet című folyóiratot (1937-40). Részt vett a Katolikus Lexikon I-IV. magyar irodalmi részének a szerkesztésében (1931-33), és a 30-as években számos irodalmi tárgyú rádióelőadást tartott. Önállóan és társszerzőkkel (Brisits Frigyes, Sík Sándor, Tompa József) magyar nyelvi és irodalmi, stilisztikai, poétikai és retorikai tankönyveket írt a középiskolák (gimnáziumok) számára, amelyeket a 20-as évektől 1948-ig folyamatosan használtak. Közben - kiemelkedő szaktanári és irodalomtörténeti munkásságának az elismeréseképpen - 1933-tól a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanári megbízást kapott, 1941-től pedig nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Az egyetemen A magyar dráma kezdetei címmel különösen emlékezetes kollégiumokat tartott. Szeghalmi Elemér, aki még részese volt az Alszeghy-óráknak, így emlékezik akkori élményeire: „...e sorok írója szerencsésnek vallja magát, hogy két éven át hallgatója és vizsgázója lehetett a halk szavú, megnyerő modorú és minden megnyilvánulásában humanista professzornak, aki mint pedagógus nemcsak a »szakmai fejlodest«, hanem az emberség, a tiszta erkölcs és a napi politikai szinten túlemelkedő magyarságtudat elmélyítését is szorgalmazta tanítványaiban."

67 A Magyar Tudományos Akadémia 1933-ban levelező, majd 1947-ben rendes tagjává választotta. Katolikus szellemű tanári és tudósi meggyőződése miatt azonban 1949-ben - még alkotóerejének a teljében - az akkori közoktatás- és irodalompolitika megfosztotta állásától és tisztségeitől. Visszavonult az íróasztala mögé, - és dolgozott tovább. „Autonóm egyéniség"-gé vált; erkölcsi világának csak így tudott célt, értelmet és erőt adni. A legnehezebb körülmények között is megőrizte alkotói magatartását, szellemének a szabadságát. Emlékét és írásait csaknem fél évszázadig mély csend vette körül. A Magyar Irodalmi Lexikon I. (1963) mindössze pár sorban ír róla, a Magyar Életrajzi Lexikon (1981) csupán a III. (kiegészítő) kötetébe veszi fel, az Új Magyar Irodalmi Lexikon I. (1994) pedig meg sem említi. Újabban ismét fény vetül a nevére: a rendszerváltáskor posztumusz rehabilitálták, s azóta mind a Magyar Nagylexikon I. (1993), mind a Magyar Katolikus Lexikon I. (1993) tárgyilagosan méltatja életművét. Alszeghy Zsolt irodalomtörténet-írói munkássága két központú volt: az egyik a XVII. és a XVIII. század magyar és latin nyelvű irodalmának, drámairodalmunk kezdeteinek, az iskoladrámák szerepének és jelentőségének a bemutatása, a másik pedig a magyar lírai költészet története, a XX. század problémái líránk tükrében és az újabbkori magyar líra kutatása. A szakfolyóiratokban megjelent számos jelentős cikke, tanulmánya mellett önálló művei a következők:

68 Illei János élete és írói működése (Nagyszombat, 1908), Magyar tárgyú latin jezsuita drámák (Budapest, 1911), Illei János Tornyos Pétere (Budapest, 67 SZEGHALMY Elemér: Egy nagy tanár emlékére. In: Új Ember 44: 6. 68 ALSZEGHY Zsoltné: Alszeghy Zsolt munkássága. (Bibliográfia.) Kézirat, 1-23. 10. kép. Alszeghy Zsolt (1888-1970)