Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából

és alkotott, amikor az egyénieskedés és az önkény uralkodott az emberi és művészeti vi­szonylatokban; ő mindvégig meg tudta őrizni higgadtságát, személytelenségét és tárgyi­lagosságát. Kritikusként sem tündökölni, hanem használni akart. Munkássága elsősorban a dramaturgia terén hiánypótló. Budapesti lakosként is elkötelezett gyöngyösi maradt. Jól ismerte a várost és környékét, a Mátrát, a vidék történetét és a palóc néphagyományt. Életmüvének irodalomtörténeti jelentőségét a Századunk magyar irodalma című össze­foglalás így jellemzi: „A tizenkilencedik század második felének színműirodalmát Galamb Sándor méltatta tervszerű kutatással, gondos feldolgozással, a tartalom súlya mellett a stí­lus hajlékonyságával. Sok elfeledett mozzanatra mutatott rá, nem egy régi tanítást módosí­tott új felfogásával. Munkaerejének a novella és rajz fejlődésismerete is sokat köszönhet." 65 írásait olvasgatva ma is úgy érezhetjük, örülhetnénk, ha Galamb tanár úr tanítványává fogadna. Gondoljunk rá tisztelettel és megbecsüléssel! Megérdemli. Alszeghy Zsolt (1888-1970) Alszeghy Zsolt irodalomtörténész, szerkesztő 66 annak a tudós-, tanár- és esszéíró nemze­déknek a tagja volt, amelynek sorába Babits, Horváth János és Szerb Antal is tartozott. Szá­mukra az irodalomtörténet-írás a gondolatiság és a művésziség összekapcsolásának a vá­gyát és kötelességét jelentette. Azt az alkotói szándékot, amelyben még az elvont tudomá­nyosság is életközeli, színes és változatos formában jelenik meg. A nagy elődök - Gyulay Pál, Péterfy Jenő, Riedl Frigyes és mások - pozitivista tárgyi­lagossága és finom analízise után ők a részletek további gyarapítására, összefoglalására törekedtek. Szakítanak a korábbi iskolás hagyománnyal, a korszerűség igénye, a magyar­ság és európaiság egységes szemlélete hatotta át munkásságukat. Tudósnak és tanárnak is egyaránt hitelesek voltak, szavaikat és írásaikat jellemükkel hitelesítették. Közülük való arcképvázlatunk hőse is. Pályája delelőjén készült fényképéről ovális arc, deresedés nélküli haj, erőteljes bajusz és nyílt, tiszta tekintet irányul ránk. Vastag keretes szemüvege mögül pedig szelídséget, őszinteséget és méltóságot sugárzó szempár. Ez az arc jellemvonásainak is hű tükre volt. Alszeghy Zsolt szülővárosa a Pázmány Péter alapította egyetem egykori székhelye, Nagyszombat. Születésének ideje: 1888. február 12. Elemi és középiskolai (gimnáziumi) tanulmányait szülőhelyén, az egyetemet Budapesten végezte. Magyar-latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanári pályáját az 1910/1 l-es tanévben a nagymúltú gyöngyösi gimnáziumban kezdte, majd a budapesti Árpád Gimnáziumban folytatta (1911-19). Ezután több mint két évtizedig (1919-41) ugyancsak Pesten az egyetemi gyakorló gimná­zium vezetőtanára és címzetes igazgatója. Vezetőtanári munkája mellett magyar- és világirodalmat tanított az Angolkisasszonyok Polgáriiskolai Tanárképző Főiskoláján és a Képzőművészeti Főiskolán. Tagja volt a Szt. István Akadémiának, 1921-től titkára, 1941-től 49-ig pedig elnöke a Magyar Irodalomtör­65 PINTÉR Jenő: Századunk magyar irodalma. Bp., 1943. 254. 66 A férjének életútjára és munkásságára vonatkozó nélkülözhetetlen adatok megküldéséért dr. ALSZEGHY Zsoltnénak tartozom köszönettel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom