Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

13. kép Fürst Lázár rabbi festménye. Lónyai Györgyné felvétele A hitközség intézményi hálózata is egyre bővült. 1845-ben a régi óhaj, a rituális vágóhíd is megvalósult. A városi elöljáróság előzékeny, csak azt kötötte ki, hogy egy városi tanácsos rendszeresen felügyeletet fog gyakorolni a vágoda fölött.

73 A kereskedelem terén évtizedes viszálykodás éppen lassan lecsendesedett, amikor a város iparosai, mesteremberei próbálták jogaikat megvédeni. A bőrkereskedelemmel amúgy is rendszeresen foglalkozó zsidók egyik vezetőjét, Braun Mózest vette három céh is össztűz alá 1847-ben (a közelről érintett szíjártó, csizmadia és tímár céhek). Végül a kiküldött városi vizsgálóbizottság a tilalom ellenére kontárkodó Braun házánál 50 ökörbőrt, 50 tehénbőrt, 300 metszett borjúbőrt, a boltjában és a padláson 400, csaknem teljesen elkészült vegyes bőrt, a patakban beáztatva 25 ökörbőrt, a kádban cserzés alatt 55 ökörbőrt olvasott össze. A nagy tömegben felhalmozott juh- és lóbőrt pedig meg sem tudták számolni. A jelenség azért figyelemre méltó, mert a forrás bár „kontárnak" definiálja Braun Mózest, voltaképpen a bőrkikészítéshez egyáltalán nem ért. O a tőkepénzes vállalkozó prototípusa. Pénzt fektet a bőrös szakmába, s a korábban tönkrement tímárokat, csizmadiákat stb. dolgoztatta napszámban telepén.

74 73 Gyöngyös Város Jegyzőkönyve XVI. kötet 461., idézi BACHÓ László, Dezséri 1941. 47. 74 ML. GYVL. V-101/a. Városi jegyzőkönyvek XVII. 266.