Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

Intézték a nagybirtokok terményeinek felvásárlását, bizományba vételét és forgal­mazását. Mivel élvezték a főnemes szolgálónépének kijáró kedvezményeket, s mert nem keresztezték mások törekvéseit, a XVIII. század első felében békés egymás mellett élés volt a jellemző Gyöngyösön a helyi városlakókkal. Csakhogy létszámuk növekedésével, vagyonosodásukkal kereskedelmi tevékenységük kezdett túlnyúlni a nagybirtok keretein. A nemesi birtok számára nyújtott hitelekkel lassan kiterjedt bér­letekbe jutottak. Például az Orczy család 1820. évi jövedelmeinek meghatározó té­telei az alábbiak: „A gyöngyösi jövedelem közel felét a Három Rózsa fogadótól be­szedett évi 500 frt, a Reinbrecht Antal, S tadermann Mihály, Grűnwald József Lázár Salamon és Grajner Lajos boltosoktól befolyó 1392 frt, és Braun Ignácztól az alsó serházból befizetett 450 frt tette ki." 20 A számadáskönyv tanúsága szerint az Orczy család gyöngyösi egzisztenciája, jövedelme jórészt a zsidók kezelésébe adott földes­úri privilégiumokból származott. A zsidóság egy újfajta, a feudális kereteken és formákon túllépő kereskedelmi lán­colatot hozott létre, mely a házalókon, korcsmárosokon, boltosokon keresztül felvásár­lóként és eladóként az egész várost, sőt vidéket bevonta tevékenységi körébe. A pol­gárság számára hamarosan világossá vált, hogy a zsidó kereskedők előbb-utóbb és egyre teljesebben át fogják venni a kézműáruk, iparcikkek eladását is, mégpedig a ha­gyományos kereskedelem elosztó helyzetének teljes kikapcsolásával. Ugyanilyen fé­lelem élt a céhes-iparosban, akinek termékeivel szemben a zsidók által kiépített háló­zat a külföld olcsó manufaktúra áruit fogja a fogyasztókhoz eljuttatni. Osztrák-Mor­va kereskedelmi (s talán rokoni) kapcsolataik révén nyugati termékeket hoznak a pi­acra, nyilván a helyi ipar céhes kereteit figyelmenkívül hagyva. Ezek az egyre erősö­dő gazdasági hadállások fokozatosan a város nagy részét ellenük fordította. A keres­kedésből élőnek konkurencia volt, a céhesnek versenytárs, az adósnak elátkozott hi­telező, a vásárlónak eladó. Megannyi olyan szerep, mely népszerűtlen, ellenszenves. Nem a zsidó volt a célpont, hanem a vetélytárs. A kereskedők és iparosok, kik a fo­gyasztó közönségből éltek, érdekeik védelmében mindent elkövettek bármilyen külső konkurenciával szemben. A vetélytárs pedig a zsidó volt. Első látásra könnyű ellenfél, a teljes jognélküliségük korában, és a katolikus vallásos elfogultság idején, egyszerű­en lehetetlenné tenni, kitiltani igyekeztek őket a városból. Majdnem a XIX. század má­sodik harmadáig településünkön csak a földesúri birtokokon találtak otthont. A földes­urak ugyanis nem nélkülözhették szolgálataikat. A legélesebb helyzetben is - nem hu­manitárius, hanem gazdasági okokból -, a zsidók pártját fogták a várossal szemben. 21 Minden később részletezendő küzdelem és nehézség ellenére, városunkban vi­szonylagos tűrhető állapotok uralkodtak a zsidósággal kapcsolatosan. Másutt csak a 20 B. GÁL Edit 1992. 231. Az adatok forrása A báró Orczy család birtokainak számadáskönyve 1820-ból MM. Tört. Dok. Gyűjt. 91. 128. 1. 21 HML. IV-l/d/3/156. Eszterházy herceg gyöngyösi fundusán élő zsidók taksával kapcsolatos panaszai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom