Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

3. kép Sírbatétel a régi gyöngyösi zsidó temetőben 1800. városokkal szomszédos falvakban húzódhattak meg a zsidók, honnét ideiglenes tartózkodásra, vásárokra mehettek be a városba. A „kassai" zsidók például Rozgonyban laktak, a „jászberényiek" Hevesen, az „egriek" pedig többek között Verpeléten.

22 A megye másik számottevő települése, Eger ugyanis 1840-ig nem engedett falai közé zsidókat. Eger városának jogállását egy 1694. évi királyi, majd államtanácsi rendelet határozta meg. Ez megfosztotta a települést - a csak néhány évig birtokolt - szabad királyi városi rangjától, s visszahelyezte a püspöki városok sorába. Az akkori püspök - Fenessy György -, a város vezetőivel egy olyan szerződést köttetett, amely Eger polgárait újólag jobbágyi sorba taszította. A 12 pontos egyezmény utolsó szakasza a város és a zsidóság viszonyát 1840-ig meghatározta, mert kimondta, hogy az „...eretnekek (protestánsok) és zsidók nem települhetnek le a városban. " 23 Ad absurdum, még éjszakára sem szállhattak meg Egerben. Ez hosszú távon két következménnyel járt. Egyszer a várost „zsidólakta falvak" gyűrűje vette körül, másodszor pedig Gyöngyös lett hosszú távon is a Heves megyei zsidóság egyházi, gazdasági, kulturális stb. központja. 22 VENETIANER Lajos 1986. 64. 23 SZÁNTÓ Imre 1954. 21.