Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

a három nyereg és egy „Kotsi ell rontván" mellett szegényes relikviák sorakoztak: 4 rossz zsák, sarkantyú, rossz tarisznya, rossz szerszámok. Az értékesítés érdekessége, hogy több tételt zsidók vásároltak meg (vagy váltottak vissza?). A forrásokban leginkább „zsidóbíróként" aposztrofált elöljáró gyakorolta a zsidók felett a közigazgatási hatalmat. Hatalma kiterjedt nemcsak a városi zsidóságra, de hatáskörébe tartozott délen Szolnokig, északon Pétervásáráig, nyugaton Gödöllőig, keleten pedig egész Miskolcig a vidék zsidósága is. Rábízták azt a kényes feladatot is, hogy elvégezze a Gyöngyösre érkező zsidók megrostálását. A jövevények eredetét, magaviseletét, vagyoni helyzetét és előéletét a zsidóbírónak kellett megállapítani. Maguk a gyöngyösi zsidó „őslakók" is tiltakoztak az esetleg megbízhatatlan és erkölcstelen hittestvérek beözönlése ellen. 1808-ban például beadvánnyal fordultak e tárgyban a város tanácsához, mely megállapította, hogy kérésük közérdek. Az ekkor kiadott rendelkezés szerint az ellenőrizetlen bevándorlót befogadó nemest 24 forint pénzbírsággal, nem nemest pedig 24 pálcaütéssel kell sújtani. De ugyanez a büntetés várt a kötelességéről megfeledkezett zsidóbíróra is.

35 1800-ban megtörtént az első kitérési eset is. Hirsli Lázár (aki később a Nagy nevet vette föl) bejelentette Ladányi Imre tanácsosnak áttérési szándékát, s a római katolikus vallást vette föl.

36 A helyi zsidóság első ismert és azonosítható temetőjét 1803-ban jelölték ki. A tanácsülési jegyzőkönyv bejegyzése szerint: „...Jelentést tett árrúlszinten Ordinarius Biró Ur, hogy a fent nevezett Deputatus Urakkal kint lévén a Mérges mellett egy gödrös helyen in figura qvadrata 274 qvadrát ölet az Zsidöknek temetőnek; mellyel hogy ök minden el halasztás nélkül árkoltassanak, nékiek imponáltatott. " 37 Ez a temető azonban - a zsidó közösség létszámának látványos növekedése okán -, már az 1830-as évekre megtelt. Ennek az igen kis alapterületű, ún. régi zsidó temetőnek a helye jól látható a XIX. század közepén készült térképen is. Helyileg ez a parcella a „Felsővárosi temető" mai főbejárata és a ravatalozó közé esik, mely területen még az 1950-es években is szép számmal található volt zsidó sírjel. A zsúfoltságon túl a sírkert másik nagy hibája az volt, hogy patakparti fekvése okán az árvizek időnként az elhunytak csontjait is kimosta, felszínre hozta. A későbbi 'új' temetőben egy szarkofág alakú síremlék talapzatának felirata jelzi is, hogy itt nyugszanak a régi temető azon halottjai, kiknek maradványait át kényszerültek telepíteni.

38 E síremlék közvetlen szomszédságában található a város általam legrégebbinek ismert zsidó sírköve, 1824-ből, melyet nyilván szintén át kellett szállítani. Az ok, ami miatt ehhez a síremlékhez feltétlen ragaszkodtak, az az elhunyt személye. Boskovitz Feivl híres rabbi volt, a Tóra Koronájának méltó birtokosa.

39 35 SÓS Endre 1944. 127. 36 SÓS Endre 1944. 127. 37 HML. GYVL. V-101/a/8. 379. 38 A felirat: Hitközségünk alapítóinak drága maradványai az ősrégi temetőből áthozva e halom alatt nyertek örök nyugalmat.