Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

Az 1860-as évek már az asszimiláció időszaka. A század második felétől a felgyorsuló birtokszerzés és az egyes iparágak gyakorlásának megszűnő tilalma határkő ebben a folyamatban. Ennek következtében nemcsak a vagyonszerzés, a kereskedelemben és iparban történő térhódítás látványos, de a magyar nyelv elsajátítása is. A zsidó iskola magyar nyelvre tért át, sőt megkezdődött az izraeliták helyi szellemi életbe való bekapcsolódása is. „Nyelvük a magyar, legtöbbnél rossz kiejtéssel, de a magyar nyelvet magánköreikben még most sem használják, hanem legtöbben az úgynevezett zsidó - vagy is elferdített német nyelvvel fejezik ki gondolataikat. Mióta törvényhozásunk az egyenjogúsítást mint méltányost, és emberit törvényeink közé fölvette és életbe léptette, azóta a fiatalabb, és műveltebb zsidók igyekeznek a magyar nyelvet sajátjuká tenni, azonban az úgynevezett orthodoxok még mindig féltik nemzetiségüket, természetesen nem tartván azt, hogy a magyar zsidó egyszersmind magyar is, és rossz német nyelvet beszélnek. '""A zsidóemancipáció csúcspontja az idézetben is hivatkozott 1867. évi XVII. törvénycikk, az ún. emancipációs törvény: „ 1. §. Az országnak izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyenlően jogosítottnak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik. "

m Uj fejezet kezdődött ezzel az ország és persze a gyöngyösi izraeliták életében. Jogilag elhárult minden akadály az asszimiláció útjából. A társadalom egy részéről persze az előítéletek, fenntartások egy csapásra nem tűntek el. Ahogy a zsidók egy részénél is megmaradt az elzárkózás, a hagyományokhoz, valláshoz való görcsös ragaszkodás. A törvény nyitva hagyta az izraelita felekezet belső autonómiájának kérdését. Ez pedig visszahathatott a többi felekezettel való kapcsolattartásra, leginkább az ún. viszonosságra. Hisz az emancipációs törvény csupán izraelita vallású egyéneket ismer el, nem pedig izraelita felekezetet, testületet. Voltaképpen - br. Eötvös József kultuszminiszter szándékai szerint -, e kérdés rendezésére vetődött fel egy országos zsidókongresszus megtartásának szükségessége. A kongresszus feladata lett volna a hitközségek és a felekezetek országos szintű szervezete belső felépítésének meghatározása. Ily módon a zsidóság saját ügyeiről a világi hatóságok kizárásával önmaga dönthetett volna, az állam pedig kizárólag a felekezet legfelsőbb vezető szervével érintkezett volna."

3 A zsidókongresszus előkészítésére a miniszter által összehívott 5 tagú tanácsadó testület - mely a zsidóság legelismertebb vezetőit tömörítette -, egyik tagja a gyöngyösi Hirsch Salamon volt. Ez is mutatja a helyi zsidóság szerepét az országos közéletben."

4 Az 1868. november 10. és 1869. február 23. között megtartott izraelita egyetemes gyűlés azonban kudarccal végződött. A vallási újításokat bevezető, asszimilációra inkább hajlamos és a hagyományhű zsidó csoportok ellentétei minden ország zsidó111 FRANTZ Alajos 1868. 230. 112 Magyar Törvénytár 1867. évi törvények 354. 113 GONDA László 1992. 319. 114 Hon c. folyóirat 1867. február.