Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

ságában fellelhetők voltak, de csak Magyarországon jutottak el ezek a különféle irányzatok a szervezeti elkülönülésig. A kongresszus ugyanis létrehozta a neológok elképzelése szerinti országos szervezetet - ehhez állt közel a lelkes gyöngyösi hitközség is - de ez az orthodoxok nélkül alakult meg, akik már az ügyrendi viták után elhagyták a gyűlést. 1871-ben az orthodoxok is megteremtették a maguk önálló országos szervezetét, melyet ők „autonóm hittörvényü zsidó felekezetnek" neveztek. Ezzel végérvényesen megosztottá vált a hazai zsidóság, mely már nem is csak két részre, de legalább háromfelé bomlott. A neológok és orthodoxok mellett hamarosan Gyöngyösön is előtérbe került egy harmadik irányzat, mely az évezredes egységes zsidóság alapján állva elutasította a szakadást, és nem is csatlakozott egyik oldalhoz sem. Nevükben is utalva a kongresszus előtti állapotra, magukat 'status quo ante' zsidóknak kezdték nevezni. A gyöngyösi izraeliták meghatározó része ezt az irányzatot vallotta magáénak egészen 1944-ig. Végül meg kell említenünk a városunkban is időnként felbukkanó negyedikjelentősebb irányzatot, a haszidokét, akik nem csatlakoztak semelyik nagyobb csoporthoz. Gyöngyösön az ún. anyahitközség a status quo irányzat lett, míg 1871-ben formailag ebből vált ki a kisebb létszámú orthodox csoport. Ennek a hitközségnek az alapítása óriási áldozatokkal járt, hisz kiválásukkor az anyahitközség tartotta meg az épületeket, intézményeket, vagy például az anyakönyvezés jogát is."

5 Nem tekinthető véletlennek, hogy a zsidóságon belüli évtizedek óta jelentkező ellentétek, csak a végleges emancipáció megvalósulása (1867) után jutnak kifejezésre szevezeti megosztottságban. Ehhez szükség volt a mindenkori államhatalommal szembeni önvédelmi reflexek lanyhulására. Az emancipáció teremtette lehetőségek ugyanis nagymértékben csökkenthették a zsidó hitközségek belső kohézióját. Valamint szükség volt a gazdasági és társadalmi fejlődés útján elért biztos eredményekre, melyekre támaszkodva, még a belső viták időszakában sem veszélyeztették a magyarországi izraeliták a társadalmi munkamegosztásban hagyományosan kialakult és jól ellátott szerepét. A kiegyezést követően Gyöngyösön is a helyi zsidóság történetének legvirágzóbb fejezete kezdődött el. A városban is a zsidók asszimilációs történetének 3. szakaszát kezdték el."

6 A megtelepedést, majd a kettős kultúra időszakát követően a beolvadás kezdődött el. Ez lemérhető volt az öltözködésen, nyelvi magyarosodáson, társadalmi érintkezésen, névmagyarosítási hullámon, vagy akár a civil szerveződéseken is. Olyan meghatározó szervezetek, egyesületek jöttek ebben az időszakban létre, mint a későbbiekben csak „zsidó kaszinónak" emlegetett Gyöngyösi Kereskedői Csarnok. A város gazdasági életét egészen 1944-ig jelentősen befolyásoló egyesület 1867-ben abból a célból alakult, hogy távol minden politizálástól, a „társas összejöveteleken s 115 Rabbi Ben-Ziyon Jakobovics közlése. MM. TA. 1557. 95. 116 HANÁKPéter 1984. 360.