Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

„virslicsináló", „gyufa csináló" képviseli. (A legtöbb külföldi születésű egyébként az ő körükben találtatott.) A hitközség eltartotta 5 szegény család mellett, az egyház még másoknak is biztosította a jövedelmet. A zsidó oktatás súlyát jelzi, hogy már 1848-ban 7 tanítót tartottak. A hitközség alkalmazásában még további 9 ember állott. 4 egyházfi, 2 sakter, 2 kántor, és egy „fő rabbinus" (Lippe Farkas, kinek nevét németesen Wolf Lippének is írták a források). A sort teljessé 3 vendéglős, 6 korcsmáros, két sebész és két orvos teszi. Figyelemre méltó, hogy megjelentek a zsidó napszámosok ekkorra, 5 fővel. A hadsereg pedig már alkalmaz katonaként izraelitákat, mert egy katona is szerepel az összeírásban. Egyetlenegy személy jövedelemforrása ekkor még csak a háza utáni árenda. A „megjegyzések" is fontos részleteket árulnak el a zsidóság felemelkedéséről. 6 tanácsos és 3 elöljáró található a zsidók körében. Egy bőrkereskedő fiát már ekkor Bécsben járatta orvosi egyetemre, egy másik bőrös pedig Pesten mérnöki tanulmányokra taníttatja a fiát. Az egyházi szervezeteket komolyan vették, gazdag és tekintélyes emberek voltak a templom gondnokai (vendéglősök), vagy például a halotti társaság gondnoka is. 16. kép Az izraelita templom belseje a századfordulón