Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

1848-ban Gyöngyös elrendelte a város zsidóságának minden korábbinál teljesebb összeírását. A mögöttes szándék az volt, hogy a talán már évtizedekkel korábban beszivárgottak jelenlétét is föltárják, pontos képet kapjanak az összlétszámról. Az eddig illegálisan itt tartózkodóknak pedig a kedvező légkörben lehetősége nyílott gyöngyösi tartózkodásuk legalizálására. A türelmiadó-összeírások vázolta képnél az 1848. évi felmérés már azért is teljesebb, mert ez nemcsak a családfők körére terjedt ki, hanem az összes férfira. Feltüntette a jegyzék a születési helyet és a foglalkozást is. „A Szabad Gyöngyös Városában létező Izraelitaságnak öszveírási Jegyzéke 28 Maj 1848

,m 224 zsidó háztartást tárt föl. A 224 családban 541 férfi élt, ebből 252 fő 16 év alatti fiú gyermek. Ezek az adatok legalább egy 1000-1100 fős városi zsidó népességet igazolnak 1848-ban. A születési helyek vizsgálatánál csak a családfők származását kutattam. Ennek az volt az oka, hogy a nagyszámú kisgyermek javarésze már nyilván Gyöngyösön született, tehát az ő adataik torzították volna a képet. A 224 családfőből 93 Heves megyében született (42%, ezenbelül is született gyöngyösi 77 fő, azaz 34%). A régióból Pásztó emelkedik még ki 6 fővel (3%). A szomszédos megyékkel együtt még mindig közel 70 százaléka a zsidóságnak környékről való. Pest megyében 30 fő született (13%), Nógrádban 16 fő (7%) és Borsodban 12 (5%). Külföldi születésű mindössze 18 fő találtatott. Hatan Morvaországban születtek, 4-en Lengyelországban. A Dezséri által oly sokat emlegetett galíciai beszivárgást 2 fő képviselte, de ugyanennyien jöttek Cseh- és Erdélyországból. Horvátország és Németország l-l családfőnek volt szülőhelye. A felnőtt férfiak foglalkozását vizsgálva kimutatható, hogy a kereskedő foglalkozás a legnépszerűbb. 110 család megélhetési forrása ez. Kiemelkedik a „boltbeli kereskedő" 21 fővel, a bőrkereskedő 18, házaló 16. De találunk soraik között vászonkereskedőt kilencet, gyapjúkereskedőt hetet, vegyeskereskedőt és 'hajhászt'

90 négyet, lókereskedőt, pálinkakereskedőt, pántlikást, divatáru-kereskedőt kettőt-kettőt. A sort az egy-egy hal-, liszt-, ócskavas-kereskedő zárta. A kereskedelemből élők közé soroltam a kis-, közép- és nagykereskedőt, csakúgy mint a házalót, szatócsot, alkuszokat. A forrásokban a legritkább esetben lehet egyértelműen elkülöníteni őket. Míg a német nyelv, a német nyelvű források különbséget tesznek kaufmann (nagykereskedő), handelsman (kereskedő ember = közép) és Hausierer (házaló) között, addig a magyar nyelvű források ezt az elkülönítést sajnos nem teszik lehetővé. Az iparosok tábora szűkebb, összesen 50 fő. Pálinkafőzés 11 embert foglalkoztat, szabó 8, sapkacsináló 6, tajtékpipa-faragó és pipacsiszoló 5. 4-4 suszter, üveges és mészáros, 3-3 tímár és szobafestő, 2-2 szappanos, „vata tsináló", bádogos, „etzet gyártó", gombkötő. A ritkább mesterségeket pedig egy-egy fővel a serfőző, órásmester, ötvös, 89 HML. GYVL. V-101/b/47. LIII-82. Zsidók összeírása (1848). 90 Hajhász = ügynökök, uzsorások. A XIX. század közepén a magyar társadalom valósággal a zsidó egyéniség megtestesülését látta bennük. A hajhászok tőkét szereztek maguknak és azzal uzsoráskodtak.