Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

használatába jutván, abba temetkezést is elkezdette volna, a régi sírkertet a Ns Város mint tulajdonos olly formán vette azonnal használatába, hogy a mennyiben Normális rendeletekkel egybe nem ütközik, a Normális esztendők alatt is a Ns Város használni, a Normális esztendők elteltével pedig a hová a Ns Város szüksége kivánandja fordítani fogja... " Ez a temető egyébként Magyarország talán legnagyobb vidéki izraelita sírkertje jelenleg.

41 1808709-ben a városnak 1619 adófizetője volt. Ebből 21 fő zsidó vallású, s 11 személy görög kereskedőként szerepelt.

42 Ez az időszak nemcsak a nemesség látványos gazdagodásának időszaka, a napóleoni konjunktúrájának hasonló nyertesei a kereskedelmet részint levezénylő zsidók voltak. Jelentős haszonra tettek szert az európai háborúk idején, de szolgálatukkal le is kötelezték a vagyonosodó földbirtokosokat. Az ekkori érdemek hálájaként tekinti a szerző azokat a gesztusokat, melyeket a földesurak - akár a város ellenében is - tettek ez időben irányukban. A bécsi békével egy időben lehetőséget kaptak Gyöngyösön zsinagógaépítésre, rabbitartásra, városi ingatlanszerzésre. Ez olyan fokú javulása városi hadállásaiknak, mely magára vonhatta a polgárok rosszindulatát és irigységét. Ez a zsidóellenes hangulat pedig tetőpontjára nem véletlenül a konjunkturális időszakot törvényszerűen követő dekonjunktúra idején jutott. De ekkorra a zsidóság jogi és gazdasági jelenléte kikezdhetetlen. 1838/39-es adófizetési listán a 3218 adófizetőből már 136 zsidó. Sőt, ők már leginkább a város közepét szállották meg, sokszor volt nemesi ingatlanokban találtak otthont. Az 1810-es években a zsidóellenes hangulat a tetőpontra jutott. Az izraeliták létszáma jelentősen megnőtt, gazdasági jelenlétük kézzelfoghatóvá vált. Viszont a két évtizedes konjunktúrát egy látványos dekonjunktúra, pénzdevalváció követte. Ez az a gazdasági és lélektani helyzet, amikor a zsidóellenes hangulat szinte törvényszerűen a felszínre jutott. A városi tanács most már a földesuraknál is appellált. Tudták, hogy minden „zsidó beszivárgás" elleni intézkedés eredménytelen, ha a földesúri védelem továbbra is megbénítja a rendelet végrehajtását. 1812-ben nemcsak a tanács kereste a jogorvoslatot, hanem a zsidók is. Bízva eddigi támogatóik jóindulatában, azt kérték, hogy mentsék föl őket a vásári helypénz fizetése alól, „...hisz ők a M. Földes Uraságoknak a Boltoktól és házaktól nagyobb summákat fizetnek... "

n Ez a város érzékeny pontjára tapintott. Egy ilyen döntéssel voltaképpen a tanács azt ismerte volna el, hogy a zsidók ugyanolyan polgárai a városnak - a városi lakosoknak volt mentessége a helypénz alól -, csak vallásukban különböznek. 1815-ben a gyöngyösi zsidók egyenesen Heves vármegye közgyűléséhez fordultak, „...hogy nékiek egy közönséges imádtságos háznak, úgy neveztetett Synagógának fel epitése és Rabinust tartása engedtetnik meg..."

44 Legfőbb indokuk közt szerepelt, 41 HORVÁTH László 1995-1996. 42 B ACHÓ László, Dezséri 1941. 45. 43 HML. GYVL. V-101/b/47. LIII-77. Zsidó beszivárgás elleni intézkedések (1812). 44 HML. GYVL. V-101/b/47. LIII-78. Zsidók elleni intézkedések (1815).