Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

rendelkező hadtest beavatkozik a küzdelembe, legalábbis komolyan megtépázhatja a Gödöllőnél hátramaradt Lobkowitz-hadosztályt, s ezzel sokkal rendezetlenebbé teheti a cs. kir. csapatok visszavonulását. Ideális esetben a Schlik hadtest egy részének bekerítése sem tűnt lehetetlennek.

75 Görgei április 7-én akart összpontosított támadást indítani a gödöllői állás ellen, de ezt Windisch-Grätz nem várta be, hanem visszahúzódott a főváros előterébe. Az április 7-i gödöllői haditanács úgy döntött, hogy tekintetbe véve a Pest elleni támadás kockázatát és az ellenség még mindig meglévő túlerejét, csupán a fősereg egy részét (a II. hadtestet, a VII. hadtest Kmety-hadosztályát és Asbóth Lajos 12. hadosztályát) hagyja Pest előtt, ezek feladata ugyanaz, mint Hatvannál Gáspáré volt: elhitetni azt, hogy a magyar fősereg egésze itt táborozik. Eközben az I. és III. hadtestek, illetve a VII. hadtest Kossuth- és Poeltenberghadosztálya Vácon keresztül a Garam felé tör előre, s azon átkelve indul a cs. kir. csapatok által körülzárt Komárom felszabadítására.

76 Április 10-én a III. hadtest bevette Vácot, s ezzel szabaddá vált az út az Ipoly, onnan a Garam völgyébe. A VII. hadtest ezen a napon a II. és III. hadtestek közötti összeköttetést biztosította, illetve a hadsereg tartalékát alkotta arra az esetre, ha Windisch-Grätz mégis támadásra szánná el magát. A Görgei vezette főoszlop április 15-17-én érte el a Garam folyót, s megkezdte az átkelési előkészületeket. 19-én az I. és III. hadtest Nagysallóra menetelt, s itt ütközött bele a Wohlgemuth altábornagy vezette es. kir. IV. hadtest erőibe. A heves küzdelmet többek között a VII. hadtest lovasságának megjelenése döntötte el. A lovasságot (a Sándor- és Miklós-huszárok 16 századát) maga Poeltenberg vezette. E lovasság és egy lovasüteg oldalba kapta Wohlgemuth jobbszárnyát, s arra kényszerítette, hogy seregével ne Komárom, hanem Érsekújvár felé vonuljon vissza. Ez volt a tavaszi hadjárat legszebb győzelme. AVIL hadtest jelentése szerint csak ez a hadtest több mint 500 foglyot ejtett. AVIL hadtest ezt követően Kernenden megütközött a Csorich-hadosztály Franz Wyss vezérőrnagy vezette dandárával, s Párkányig űzte vissza. A Wyss-dandár átkelt a Dunán és visszavonult Esztergomba. A Poeltenberg-hadosztály négy Sándor-huszára 22-én éjszaka 10 órakor a helyi parasztok segítségével leégette a Párkányt Esztergommal összekötő hidat, s ezzel megakadályozta, hogy az Esztergomba visszavonult cs. kir. csapatok esetleg újabb támadásba kezdjenek.

77 Április 21-én a VII. hadtest elindult meg Komárom felé. Ezen a napon Weiden táborszernagy elrendelte Pest kiürítését, s csapatait megindította a nyugati határszél felé. 22-én a magyar I. és III. hadtestek elérték Komáromot, s észak és északnyugat felől felszámolták az ostromzárat. Április 23-án Görgei arra a hírre, hogy a Vág mögé visszavonult Wohlgemuth ismét Érsekújvár felé tart, a hadsereg hátának biztosítására Perbetére rendelte a VII. hadtestet. Április 25-ről 26-ra virradó éjjel az I. és III. hadtestek és VIII. hadtest (ez utóbbi alkotta a komáromi várőrséget) egy része átkelt a Dunán, s a hajnali órákban megtámadta a Dunajobbparti cs. kir. zároló erőket. Simunich altábornagy hadtestét csak az mentette meg a teljes vereségtől, hogy időközben a harcmezőre ért a Buda alól visszavonuló cs. kir. fősereg. Görgei napkeltekor, Bayer József ezredes, vezérkari főnök 9 óra tájban küldött futárt Poeltenberghez, hogy hadtestével azonnal induljon Komáromba. Poeltenberg sietett, ahogy lehetett, de csak délután 3 óra tájban ért a két huszárezreddel és lovasütegeivel a Duna jobb partjára. (A tavaszi esőzések és áradások miatt a Komáromba vezető utakat néhol közel egy 75 Ld. erre Gáspár hadijelentését. HL 1848^19. 20/469. GÖRGEY Artúr, 1988. II 10-11, BERKÓ István, 1925. 153-154,160. GÖRGEY István, 1888. II 98-103, 116-121. 76 BERKÓ István, 1925. 184-194. és GÖRGEY Artúr, 1988. II 19-23. 77 MOL Görgey-lt. Elnöki lev.-jkv. No. 45.